Automatic - #4: "Tudom, mi történt közöttetek Billel."

- Bill, most nincs hozzád kedvem.
- Mondtam valamit, nem tetted meg. Utálom az ilyet. - lépett mellém, majd megnyomta a parkoló gombot - Van valami mentséged? - húzta fel a szemöldökét
Mentség? Ez meg miről beszél?
- Mi van? - kérdeztem vissza felháborodva
- Nem tűröm, mikor az alkalmazottjaim nem fogadnak szót!
Tátott szájjal bámultam rá, nem bírtam felfogni az elhangzott szavakat.
- Mégis mi a francról beszélsz? - fordultam felé
Éreztem, hogy arcom kipirul a dühtől. Mit képzel ez magáról?
- Arról, hogy abban a világban, aminek én vagyok a mozgatórugója, te egy apró porszem vagy. ÉN mondom meg, hogy mikor, mit és hogyan csinálj. Ha mondok valamit, akkor az úgy is legyen, nem tűröm, hogy egy kis senki hibázzon bármiben is. Mert ha még ilyen apró kérést sem lehet rád bízni, akkor alkalmatlan vagy az összes többi munkára.
Egy kis senki?! Alkalmatlan?! Annyira elöntötte az agyamat a méreg, hogy észre sem vettem, ahogy lendül a kezem, már csak a nagy csattanásra lettem figyelmes. Igen, felpofoztam, és jól esett, sőt k*rva jól. 
- Mit képzelsz, ki vagy te, hogy így beszélj velem vagy bárki mással? Azt hiszed, te sz*rtad a spanyol viaszt? - kikelve magamból zúdítottam rá az elmúlt egy hétben felgyülemlett feszültséget - Semmivel sem vagy különb másoknál, nincs jogod lenézni, semmibe venni és megalázni az embereket! Csodálkozol, hogy nincs nőd? Talán azért, mert egy igazi f*szkalap vagy! Szállj le a Földre, Kaulitz, mielőtt túl késő! Undorító vagy.. - a lift jelző megszólalt, én pedig hatalmas léptekkel közelítettem az autóm felé a félig kinyílt liftajtón át. Deja vu.


Belépve a lakásajtón, a táskám a cipős szekrény tetejére hajítottam, felkaptam a telefonom, és a kanapéra rogytam.
- Sarah, át tudnál jönni? - hangomat fáradtnak hallottam
Sarah a legjobb barátnőm a gimi óta. Mindenki csodálkozik a barátságunkon, mert tulajdonképpen két különböző személyiség vagyunk. Én inkább otthon ülős típus vagyok, és mindenhez óvatosan, alapos átgondolás után kezdek neki, ezzel szemben Sarah, mindig 1000 fokon ég, és két pofára falja az életet. Talán ezért fordulok midig hozzá tanácsért, hiszen heves természetéből adódóan, már rengeteg tapasztalata van az életről, én viszont.. én félek az élettől.
- Persze. Húsz perc és ott vagyok. - hangzott a kétségbeesett válasz
Tudta, hogy valami nincs rendben, már a levegővételemből tudta. Azt hiszem jobban ismer, mint én saját magam.

És valóban, húsz perccel később barátnőm, úgy gondolta, az az egyetlen módja, hogy bejusson a lakásomba, ha ráfekszik a csengőre.
- Jézusom, Sarah! Megyek már! - nyitottam ki az ajtót
- Mi a baj? - lépett be, és húzott magával a kezemnél fogva a kanapéhoz
- Bill.
Már meséltem neki Billről, arról, hogy mennyire tetszik, mint férfi, és mennyire megfélemlít, mint ember.
- Mit mondott már megint?
- Ha csak mondott volna.. - elpirulva hajtottam le a fejem, ahogy újra eszembe jutott a csók
- Mit titkolsz előlem, Green? - tette keresztbe karjait barátnőm
- Hát.. a mai nap elég érdekes volt.. Sőt, tulajdonképpen most még jobban összezavarodtam, és mérgesebb is vagyok rá.
- A lényegre, Amber!
- Jó, jó.. Szóval, ma délután volt a KIIS FM-es interjú, és mikor beszálltam a liftbe, hogy a parkolóba menjek, Ő is ott volt, és..
- ÉS?? - kérdezte nyomatékosan
- És megcsókolt, én meg visszacsókoltam..
- ATYA-ÚR-ISTEN! -tátotta el a száját Sarah, majd tapsikolni kezdett - És milyen volt? - kacsintott rám játékosan
- A lelkiismeret furdalás mellett az a legrosszabb, hogy csodálatos volt. - szégyenlősen takartam el az arcom mindkét kezemmel
- És ebben mi is olyan rossz?
- Az, hogy egy s*ggfej!  - barátnőm összezavarodottan nézett rám - Máris elmagyarázom. Először is, a csókon kívül semmi, ismétlem SEMMI nem történt. Meséltem múltkor, hogy Billnek volt egy kikötése az interjúval kapcsolatban.
- Igen, a nők.
- Pontosan. Szerinted mi volt JoJo kb. harmadik kérdése? Miért nincs Billnek barátnője, pedig érthetően elmagyaráztam neki, hogy erről hallani sem akarnak a fiúk.. A kérdés elhangzása után Bill olyan szemekkel nézett rám.. ha ölni lehetne a tekintettel, már halott lennék.. Fel is húztam az agyam, és inkább visszamentem az irodába dolgozni. Aztán hazaindultam.. - elhallgattam, mert eszembe jutott a veszekedés, amitől ismét felment bennem a pumpa
- Amber! Ne állj meg a történet közepén!
- Bocs.. - tűrtem el az arcomba lógó tincseket - Szóval ismét beszálltam a liftbe, de az utolsó pillanatban megállította az ajtót. Vérben forgó szemekkel vont kérdőre, hogy "miért nem engedelmeskedem Őnagysága parancsainak" Idézem: nem engedem, hogy egy ilyen kis senki bármit is elrontson, ha egy ilyen apró dolgot nem tudsz elintézni, akkor alkalmatlan vagy mindenre. - idegesen utánoztam Bill hanglejtését
- Mekkora paraszt! - húzta el a száját Sarah - Remélem jól meg mondtad neki a magadét!
- Persze, hogy meg, sőt fel is pofoztam a vita hevében.
- Jól tetted!
- Abban nem vagyok biztos.. Lehet óriási baromságot csináltam.. Eddig sem voltam a szíve csücske, hát még ezek után.. Mi van ha kirúgat? Akkor búcsút mondhatok a diplomámnak.. - mondtam kétségbeesve
- Szerintem nem fog alád ásni. - jelentette ki Sarah
- Miért vagy te ebben ilyen biztos?
- Mert azok alapján, amit eddig meséltél, vonzódik hozzád, és ahogy észrevettem, ez kölcsönös. - lökött oldalba - Akar téged, ezért sem fog eltüntetni maga mellől, egyszerűen csak egy nagyképű f*sz, de te talán megnevelheted.
Kölcsönös vonzalom, akar engem.. A fene essen beléd Sarah, utálom, mikor pofámba nyomod a nyilvánvalót, amit nem véletlenül nem akarok észrevenni!

***

Másnap délelőtt, az irodámban nézegettem a Vogue elérhetőségeit, és próbáltam erőt gyűjteni, hogy felmenjek a fiúkhoz lefixálni az időpontot. Semmi kedvem nem volt találkozni Billel.
Nagy levegőt vettem, és felállni készültem a székből, de valaki kopogott.
- Bújj be!
- Szia! Beszélhetnénk? - dugta be a fejét az ajtón Tom
- Szia, Tom! Persze, úgyis hozzátok indultam. Foglalj helyet!
- Köszi. 
- Nos, miről lenne szó? - néztem rá kíváncsian
- Tudom, mi történt közöttetek Billel. - mondta ki röviden és tömören
Tessék?! Mit tud? Miért tudja? Jézusom! Pánikroham.
- Miről beszélsz? - kérdeztem úgy mintha, nem tudnám miről van szó
- Ugyan Amber, erre semmi szükség. Bill mesélt a veszekedésről.
Ó, jézusom, Tom! A szívbajt hoztad rám!
- Vagy úgy.. Igen, akadt egy kis nézeteltérésünk a modorával kapcsolatban.
- Nézd, tudom, hogy Bill néha, na jó, szinte mindig kiállhatatlanul viselkedik veled, de ez azért van, mert még nem ismer, kérlek légy egy kicsit türelmesebb, ha megnyílik, te is rájössz majd, hogy nem rossz ember. Most még morcizik egy sort, aztán rájön, hogy igazad volt. Jól tetted, hogy beolvastál neki, talán észhez tér.
- Remélem, mert nem viselem el, ha semmibe vesznek.
- Ezt teljes mértékben megértem, de kérlek adj neki egy kis időt, változni fog, ígérem.
- Nem tudom miért, de neked elhiszem. - mosolyogtam rá
Viszonozta a gesztusom, majd felugrott a székből.
- Jössz? - értetlenül néztem rá, ezért hozzátette - Azt mondtad, pont hozzánk indulsz.
- Ja, tényleg. Igen, jövök.
Billt ismételten levegőt néztem a megbeszélés alatt, és szerencsére ő is engem. Csak annyit mondott, mikor kérdeztem tőlük a kinézett dátumot, hogy "Nekem aztán mindegy, ha a többieknek jó, akkor nekem is." Tomon, Georgon és Gustavon is látszott, hogy izgatottak lettek a Vogue miatt, de Billnek még csak az arca sem rándult meg. Felmerült bennem a kérdés, hogy akarja-e még ő ezt a felhajtást maga körül. Néha úgy érzem, valami nincs rendben vele, és most nem az elviselhetetlen személyiségére gondolok, hanem arra, hogy totál kiégettnek tűnik. Mióta itt dolgozom, sohasem láttam rajta igazi érzéseket, érzelmeket. Bár felvette ezt a "egy rohadék vagyok, mert enyém a világ" álarcot, látom, hogy valami nyomja a lelkét. Ezért is bánt annyira, hogy nem enged közel magához, úgy elbeszélgetnék vele. Tudni szeretném, mi az oka a viselkedésének, a kimértségének, hogy ki is ő valójában. Remélem egyszer esélyem lesz rá.

Ezután ebédszünetre mentem, ami közben David rám csörgött, hogy ma már vissza sem kell mennem, mert mindenki haza megy, csak a fiúk maradnak bent, hogy elvégezzék az utolsó simításokat a dalokon, és ilyenkor jobb nem zavarni őket. Így hát hazamentem, és próbáltam nem Billre gondolni. Sikerült elütnöm az időmet, egy filmmel, aztán Sarah is átjött, végül vacsorát kezdtem készíteni.
Este hét körül teljes pánikban, remegő kezeimben tartva egy papírcetlit ültem a kanapén. A cetlin egy név volt: Anna Wintour, és egy telefon szám. Most vagy soha! Megragadtam a telefont, majd pötyögni kezdtem a számokat. Egy csörgés, két csörgés, három csörgés..
- Itt Anna Wintour, miben segíthetek?
Ó, jézusom! Anna Wintourral telefonálok! A Vogue fószerkesztője, egy díva, egy igazi zseni.. Gyerünk Amber, szólalj már meg!
- Jó estét Ms. Wintour! Ne haragudjon, hogy ilyen késői órában keresem. Amber Green vagyok, a Tokio Hotel együttes PR-menedzsere. Ha jól tudom, egy hónappal ezelőtt már érdeklődött a fiúk után, és mivel közeledik a banda visszatérése, úgy gondoltuk Önök lennének a legnagyszerűbb lehetőségünk az amerikai promócióhoz. Természetesen, ha fenntartja még az érdeklődést.
Ezt tényleg én mondtam?
- Jó estét Ms. Green! Rendkívül örvendek a hívásának! Nagyon is érdekel a négy fiatal ember, Amerikának feltétlenül szüksége lenne egy ilyen fajta vérfrissítésre! Már most alig várom, hogy találkozhassam velük, mikor lenne ez lehetséges?
Úristen, el sem hiszem, hogy ez ilyen könnyen megy. Ez a nő egy hős!
- A fiúk beosztása alapján, szeptember tizedikén lenne megvalósítható. Ez megfelelő Önnek?
- Ami maguknak az, az nekem is! Később még hívni fogom a további részletekeért, bearanyozta a napom, kedveském. Köszönöm!
- Mi köszönjük a csodás lehetőséget! Mindenképp keresni fogom. Viszont hallásra.
- Visz hall!
Ezt csak álmodom! Ilyen nincs! Megcsináltam! Anna Wintourral beszéltem, és kedves volt, és simán beleegyezett egy interjúba, amit ÉN hoztam össze! AZTA K*RVA ÉLET! A telefonommal a kezemben kezdtem el ugrándozni a nappaliban. Ez az első nagy lépés a karrieremben, és megtettem! Alig várom, hogy elmondhassam a srácoknak! Akár, most is elmondhatnám.., sőt el is mondom! Nem is kellett több, azonnal felkaptam a kocsi kulcsot, és kirohantam a lakásból.

Fél órával később hatalmas mosollyal az arcomon léptem ki a liftből, büszke vagyok rá, hogy sikerült egyedül elintéznem egy ilyen fontos interjút a promócióhoz. Bár már elég késő van, a srácok elvileg még bent vannak, szóval remélem itt találom őket.
Beléptem a stúdió nappalijába, de egy árva lélek sem volt ott. Benéztem a konyhába: senki. Akkor biztosan a felvevő szobában vannak. Az ajtó zárva volt, kopogtam, nem nyitottak ajtót, ezért benyitottam.
Az elmém apró darabokra hullott az elém táruló látványtól: Bill meztelen felsőtesttel cigizett az ablaknál háttal nekem. Mikor meghallotta az ajtót felém fordult, szemeiben megint ott volt az az apró szikra, amitől mindig zavarba jövök.
- Szia Amber! Hát te mit csinálsz itt késő este? - hangja elmélyült a mondat végére
Felém lépett, én pedig ösztönösen hátráltam. Nem tudom miért van, de ez a pasi egyszerre vonz és taszít, megakarom ismerni az élete összes kis szösszenetét, ugyanakkor félek tőle.
Idegesen nyaltam meg kiszáradt ajkaimat, mire Ő egy kaján mosollyal a szája szélében válaszolt.
- Én..én csak.. Jó hírem van! - mosolya még nagyobb lett, még közelebb jött, közvetlenül előttem állt meg, éreztem a forró leheletét az arcomon.
A szívverésem azonnal a duplájára gyorsult, az arcom kipirult, a tenyerem izzadni kezdett. El kell tűnnöm innen!
- Sikerült megszerveznem az interjút a Vogue-nál az egész banda számára. - hadartam el egy szuszra, és már fordultam is a kilincshez, de már volt ott egy kéz.
- Hova rohansz? - visszakaptam a fejem, Bill elsötétedett szemeivel találtam szembe magam.
Ez túl sok! Légzésem szaporább lett, ajkaim résnyire szétnyíltak, ez az Ő figyelmét is felkeltette, oda sandított egy pillanatra, majd visszanézett rám. Orrlyukai kitágultak, fújtatni kezdett, még jobban  az ajtónak támaszkodott, így mellkasaink összeértek. 
- Nahát, milyen gyorsan ver a kicsi szíved.. - mosolyodott el játékosan, és tekintete a mellkasomra tévedt.
Mikor megéreztem puha ujjait a mellemen, már nem tudtam visszafogni magam, felnyögtem. Pupillája kitágult, fogása szorítássá vált. Lassan a nyakamhoz hajolt, kábultan beleszagolt, majd megszólalt:
- Most meg foglak dugni! 

Automatic - #3: Az interjú

Az elkövetkezendő napok ugyanúgy folytatódtak, mint az eddigiek. Bill továbbra is kősziklának mutatta magát, és próbált ott belém kötni, ahol csak tudott. Kezdem azt érezni, hogy egy macska-egér játékban ragadtam, és sajnos nem én vagyok az erősebb fél.
Időközben Georg és Gustav is a városba érkezett, ők is nagyon közvetlenek és barátságosak, akárcsak Tom. 
Még egy hete sincs, hogy itt dolgozom, de már gyomorgörccsel kelek fel, órákat gondolkozom azon, Bill miért ilyen velem. Ha mindenkivel ekkor suttyó lenne, akkor talán nem is zavarna, de csak velem bánik úgy, mint egy felmosóronggyal. Ráadásul ma lesz az interjú is, és rettegek, hogy esetleg valamit elszúrtam, és ismét Bill flegma beszólásait kell hallgatnom. 
JoJo szájába rágtam, hogy a magánélet és a nők tabu téma, most a zene a lényeg, remélem felfogta.

Reggel hamar beértem az irodába, szerencsére nem volt dugó, és eddig még Billel sem találkoztam. A fiúk heti beosztását nézegettem, mikor kopogtattak.
- Szabad!
- Üdv, kislány! - lépett be hatalmas mosollyal az arcán David
- Szia! Mi ez a nagy öröm? - kérdeztem gyanakvóan
- Remek hírem van! Az album közelgő megjelenése miatt, megkezdjük a promóciót, és olyan neves magazinok is érdeklődtek már korábban a fiúk után, mint az amerikai Vogue! Csodás lenne, ha a Tokio Hotel nem csak az európai médiába térne vissza, hanem az amerikaiba is betörnének végérvényesen. Lévén, hogy PR-menedzser vagy, ez a te feladatod lesz! Bízom benned, ezért már hoztam is neked elérhetőséget, a többi rád van bízva.
Vogue.. Mármint A VOGUE! ATYA-ÚR-ISTEN! Végre egy igazi kihívás, amire vágytam!
- Úristen! Ez most komoly? - bámultam szájtátva Davidre, aki csak bólogatva mosolygott - Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ígérem nem fogok csalódást okozni!
- Én is így gondolom, ezért is bízom rád a dolgot. Tessék - nyújtott át néhány papírt - itt vannak a telefonszámok és az érintett személyek. 
- Köszönöm!
- Jézusom, ne mond ki még egyszer, mert rosszul leszek. Jó munkát! - sétált az ajtó felé
- Kösz.. - szúrós tekintete megállított - Semmi. - nevettem el magam.

Ezek után még körülbelül egy órán keresztül a Föld felett repkedtem, miközben végig néztem a srácok menetrendjét, és megpróbáltam időpontot keresni. Az album megjelenése 2 hónap múlva lesz, a bejelenetés pedig 1 hónap múlva. A megfelelő érdeklődés miatt, az lenne a legjobb ha a bejelentés utáni napokban készülne el az interjú, így kb. 2 héttel a megjelenés előtt már a boltok polcaira kerülhetne. 
Sajnos több időm nem maradt a gondolkodásra, és egyeztetni sem tudok, mert indulnunk kell a KIIS FM-hez, ami egyenlő azzal, hogy látnom kell Billt. 
Lassan kisétáltam az irodámból, a lifthez léptem és megnyomtam a hívógombot. Nem kellett sokat várnom, az ajtók csigalassúsággal nyíltak szét, és egy, már jól ismert gesztenyebarna szempárral találtam szembe magam. Abban a pillanatba, hogy tekintetünk találkozott, Bill szemei megvillantak, és szúrósan belém fúrta őket. Haja ezúttal nem kesze-kuszán tornyosult a feje tetején, hanem elegánsan hátra fésülte, párducmintás vékony, hozzásimuló inge, nem volt teljesen begondolva, teret engedve a kíváncsi tekinteteknek, nyakát és ujjait is aranyékszerek díszítették, feszülős bőrnadrágját, egy - a combjára kötött- az ingéhez passzoló kendővel dobta fel. Műbőr magasított talpú cipőjének hála még magasabb, tekintélyparancsolóbb volt. 
Mivel végeztem az analizálással, visszanéztem az arcára, és kérdő tekintetéből, halványan felhúzott szemöldökéből arra következtettem, hogy túl sokáig bámultam. Kihúztam magam, és magabiztosan beléptem mellé a liftbe, nem akartam, hogy gyengének, sebezhetőnek lásson.
- Szia, Bill. - fordítottam neki hátat, majd megnyomtam a parkoló gombot.
- Hello, Amber. - lépett hangyányit közelebb, ezáltal azonnal parfüm és cigifüst keveréke csapta meg az orrom.
Nagyot sóhajtottam friss levegő után kutatva, de az egész lift átvette Bill illatát. Hogy ez mennyire hatott rám? Hát.. eléggé, sőt, bódítóan, őrjítően, izgatóan. Kétségbeesetten a lift kijelzőjére néztem: 3. emelet. Jézusom! Hol van még a parkoló?
- Feszültnek látszol. - szólalt meg egyenesen a fülem mellől, forró lehelete égette a nyakam.
Legszívesebben két dolgot tettem volna: Menekülés. De ami abban a pillanatban győzedelmeskedni látszott felettem az a vágy. Gyorsan megráztam a fejem.
- Dehogyis, minden rendben van. 
- Nem is lelki problémára gondoltam. - tűrt el egy hajtincset a fülem mögé
Már ettől az apró kis érintéstől is libabőrös lettem, és bennrekedt a levegő. Rákaptam a tekintetem, de ez hatalmas hiba volt. Szemei szinte feketék voltak, arcizmai megfeszültek, idegesen nyalta meg kiszáradt ajkait.
- Mi? - csak ennyit tudtam kinyögni, fogalmam sem volt, miről is beszél pontosan,. és abban sem voltam biztos, hogy nekem szükségem van erre a párbeszédre.
- A tested.. - kezét lassan emelte fel, ujjait arcélemre csúsztatta és óvatosan maga felé fordított - érintésért, az érintésemért kiált. 
Ajkaink szinte súrolták egymást miközben beszélt, forró leheletét a számban éreztem, keze felfelé indult és hajamba túrt, másik pedig derekamnál fogva szorított magához.Tekintete teljesen elsötétedett, fejemet határozottan, ugyanakkor gyengéden döntötte előrébb. Éreztem, ahogy a világ megszűnik körülöttünk, hallottam a saját szívverésem gyorsulását, éreztem a vérem száguldását a nyaki ereimben, kiszáradt a szám, a benntartott levegőt kiengedve adtam meg magam az érzésnek, amit kiváltott belőlem. Alsó ajkával végig simított a számon, mire én önkénytelenül nyitottam szét azt. Abban a pillanatban azonnal realizálta, hogy ő győzött, az övé vagyok. Felsóhajtva szívta be az alsó ajkam, ami egy másodperc töredéke alatt változott csókká. Szenvedélyesen falta a számat, miközben erősen a lift falához szorított. 
Talán a sors akart engem ezzel figyelmeztetni, de hirtelen megszólalt a lift jelzője, miszerint a parkoló szintre értünk. Azonnal kitisztult a fejem, kipattantak a szemei, amiket eddig lehunyva tartottam, kezeimet közénk rakva, durván löktem el magamtól. A félig kinyílott ajtón sietve rohantam az autóm irányába, úgy hogy közben véletlenül se nézzek rá. A diadalittas hangját azonban még hallottam a hátam mögött.
- Úgysem menekülhetsz előlem!
Én csak mit sem törődve tovább sétáltam a kocsimhoz, beültem, és elhajtottam.

Vezetés közben rájöttem: igaza van, nem tudok menekülni, vagy elbújni előle, hiszen egy csapatban dolgozunk. Ennek ellenére soha többet nem engedhetek meg magamnak ilyet, nem gyengülhetek el újra! A munkámba, a diplomámba kerülhet. Nem szabad elvesztenem az eszemet, csak mert szívesen megd*gatnám magam Bill Kaulitz-cal, mert igen, ez az igazság, szívesen összegyűrném vele a lepedőt, pedig én nem vagyok ilyen fajta lány, sőt.. Bill mégis olyan hatással van a testemre, ami totálisan leblokkolja az agyamat, és csak az ösztöneimre hallgatok, amik azt súgják, hogy Bill kell nekem. Hibáztam, de tanultam belőle: még erősebbnek kell lennem.

A történtekhez képest viszonylag nyugodtan szálltam ki a kocsiból a KIIS FM épülete előtt, majd rágyújtottam. Éreztem, hogy úrrá lesz rajtam a nyugalom, ahogy a nikotin szétáradt a testemben, jól esett. 
Miközben elszívtam a cigit, odaértek a többiek is, Billt természetesen kerültem, nem néztem rá, még azt is megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy egyáltalán ott van. Bementünk a rádió épületébe, jött a szokásos, unalmas bemutatkozás, ezután a felvevő szobába sétáltunk, mindenki helyet foglalt, majd pár perccel később felvillant a kis zöld táblácska: "On Air."
- Üdvözlök mindenkit, ez itt a KIIS FM, a mikrofon mögött pedig JoJo Wright, és egy különleges vendégünk is van számotokra, a stúdiónkban itt van ugyanis a Tokio Hotel! Helló srácok!
- Sziasztok! - köszöntek kedvesen a fiúk
- Régen láthattunk benneteket, az utolsó albumotok 2009-ben jelent meg, az utolsó fellépésetek pedig 2011-ben volt. Miért tűntetek el, elfáradtatok?
- Így is mondhatjuk. - válaszolt Bill - De nem fizikailag, sokkal inkább lelkileg és mentálisan fáradtunk el. A hírnév nagyon megterhelő dolog.
- Besokalltatok?
- Igen, főleg miután betörtek a hamburgi lakásunkba. Belefáradtunk, hogy minden lépésünket figyelik, hogy követnek minket, hogy nincs életünk, egész egyszerűen elfogyott az ihlet.
- Ez az oka annak is, hogy te és Tom LA-be költöztetek?
- Pontosan.
- És ez mennyire volt rátok hatással?
- Szabadságot adott, és kreativitást.
- És ez a szabadság miben nyilvánul meg?
- Végre elmehetünk a boltba kenyeret venni egyedül. - nevetett Tom
- Igen, és elmehetünk bulizni, ha éppen úgy tartja kedvünk.
- Oh, szóval szerettek bulizni! - vigyorodott el JoJo
Nem b*szki, huszonévesen utálnak bulizni az emberek, inkább könyvtárba járnak..
- Persze! - vágta rá nevetve Bill
Te jó ég, az a mosoly!
- Visszatérve a költözés okára, említetted, hogy betörtek hozzátok. Ezek után nem csodálom, hogy akkoriban zárkózottak voltatok, de gondolom ez mára megváltozott.
- Teljesen. - felelték egyszerre az ikrek
- Remek, hogy itt LA-ben elrejtőzhetünk, szinte alig tudják rólunk, hogy kik vagyunk, vagy ha tudják, is senkit nem érdekel, hiszen ez teljesen normális itt. Végre szabadon beszélhetek egy-egy emberrel az utcán, vagy egy szórakozó helyen. Végre embernek érzem magam.
- Régebben sokszor írt arról az európai média, hogy nincs párkapcsolatotok, de úgy tudom, ez is változott, sőt Billen kívül mindegyikőtöknek van barátnője.
- Igen, így van. - válaszolta Tom
- Bill, te nem is szeretnél, vagy csak egyszerűen eddig nem úgy alakult?
Bill egy pillanatra jelentőségteljesen rám nézett, és abban a pillanatban rájöttem: végem.
JoJo, az Isten szerelmére! Csak egyetlen egy dologra kértelek, NE KÉRDEZZ A CSAJOKRÓL! Miért olyan nehéz ez?!
- Egyszerűen nem úgy alakult, de jól érzem magam egyedül, most van időm felfedezni, hogy ki is vagyok én valójában, hiszen ameddig saját magát nem ismeri az ember, addig hogy kezdhetne kapcsolatba?
- Jogos.
Nem bírtam tovább maradni, teljesen kiakadtam. Utálom az ilyen helyzeteket, mikor én szívok más hülyesége miatt. Dühösen viharoztam ki helységből, majd az épületből. 

Körülbelül egy órával később már az irodámban ültem, és sikerült időpontot találnom a Vogue interjúra, amit még persze egyeztetnem kell a srácokkal, és a szerkesztőséggel is.
Elfáradtam, bár nem tudom mitől, hiszen alig dolgoztam ma. Azt hiszem túl sokat gondolkodtam Billen, a liftben történteken, a tiltott kérdésen. Úgy láttam jónak, ha inkább haza megyek, úgysem jön már vissza senki a rádiótól. A lifthez sétáltam, és megnyomtam a hívó gombot. Beszálltam, majd megnyomtam a parkoló gombot, az ajtó  csukódni kezdett, ám az utolsó pillanatban egy kéz megállította.
- Beszélnünk kell! - köpte Bill szigorúan

Automatic - #2: Furcsa beszélgetés

Miután Daviddel átbeszéltünk néhány dolog - például azt, hogy a banda másik két tagja jelenleg Németországban tartózkodik, de 1 hét múlva ők is LA-be jönnek, hogy megbeszéljék az album bónuszdalait - késő délután már haza is értem. A kucsikulcsomat ledobtam a dohányzó asztalra, a cipőmet bedobtam a cipős szekrénybe, majd a szobámba mentem, és elnyúltam az ágyon.

Örülök ennek a helynek, hiszen a legjobbkor csöppenten ide, indul a promózás, így rengeteg interjú vár a srácokra, élesben is használhatom a tudásomat. Az sem elhanyagolható dolog, hogy David és Tom nagyon barátságosak, közvetlenek. Bill viselkedése azonban aggaszt, nem tudom miért volt olyan rideg velem, hiszen egy szóval sem bántottam. Nagyon remélem, hogy csak rossz napja volt, és nem én vagyok unszimpatikus neki. Ami viszont a viselkedésénél is jobban aggasztott, az a gonosz mosolya, amit mindig magam előtt látok, ha behunyom a szemeim. Normális dolog ez? Nem. Jobban is teszem, ha megpróbálom hanyagolni ezt a témát, túl sok ez nekem mára.

***

Másnap reggel magabiztosan léptem be az stúdió épületébe. Ezt lehet az okozta, hogy egy csőnadrágot viseltem toppal és a kedvenc kiegészítőimmel illetve magassarkúval. Sőt! Még halvány smink is volt rajtam, ami nálam nagy szó.

- Jó reggelt! - köszöntem oda vidáman Ryannek

- Jó reggelt, Ms. Green. - mosolygott vissza.

Mikor a negyedik emelet kiszálltam a liftből, David már várt rám.

- Reggelt, Amber! Jó hírem van!

- Jó reggelt! Valóban? És mi lenne az?

- A srácok iránt érdeklődik a KIIS FM, interjút akarnak. Itt van a fiúk napirendje, így tudod mikor érnek rá, kérlek egyeztesd le az időpontot JoJo-val. - nyújtott át egy mappát

- Rendben, sima ügy. - mosolyogtam rá magabiztosan

- Remek! - bólintott, majd visszasétált az irodájába

Én is az enyémbe mentem, és azonnal átvizsgáltam a mappát. Elvileg Georg és Gustav jövőhét szerdán jönnek ide, hogy legyen idejük pihenni. A péntek délután tökéletes lenne az interjúra. De persze ezt először a srácokkal kell egyeztetnem, illetve a kérdések témáit is.

A magabiztosságom még akkor is tartott, mikor kiszálltam a liftből az ötödik emeleten, aztán elértem a "FELVÉTELEK" ajtóhoz. Nagy levegő. Kéz felemelés. Kopogás. Izgalom.

- Tessék? - hallottam meg Tom hangját.

- Sziasztok! - dugtam be a fejem az ajtón - Zavarhatlak benneteket egy percre?

- Szia, Amber! Persze! - vágta rá - Foglalj helyet.

Beléptem a kis mappámmal, és leültem a kanapéra. Eddig sikerült elkerülnöm Bill pillantását, de most éreztem, hogy engem néz, pontosabban a papírokat a kezemben.

- Remélem, tényleg csak egy perc lesz.. - szólalt meg Bill gúnyosan

- Ígérem. - néztem a szemébe szúrósan, de lehet nem kellett volna, szemei szokásukhoz híven ijesztően megvillantak, én pedig a padlóra szegeztem a tekintetem.

- Nos, miről lenne szó? - kérdezte Tom mosolyogva, és biztos vagyok benne, hogy észrevette a zavarodottságom az öccse miatt

- Ja, igen! A KIIS FM interjút szeretne készíteni veletek. David átadta a beosztásotokat, és láttam, hogy Georg és Gustav szerdán érkezik, így arra gondoltam, a pénteki nap tökéletes lenne a lebonyolításra. Ez megfelel nektek?

Tom öccsére nézett némi reakció érdekében, de Bill csak üres tekintettel bámult maga elé.

- Nekem aztán oly' mindegy! - vonta meg a vállát, minek következtében a nyakában lógó nyakláncok csilingelni kezdtek

- Hát, akkor a péntek jó lesz. - mondta Tom

- Három óra?

- Tökéletes.

Ekkor megcsörrent a mobilja. Kivette a zsebéből, a képernyőre pillantott, majd megszólalt:

- Bocsi, ezt fel kell vennem, de addig nyugodtan beszéljétek meg a további dolgokat.

És már csak a kontyba fogott haját láttam, és a becsukódó ajtót.

Akkor vegyük át: Bill és én. Egy légtérben. Jézusom!

Egy pillanat alatt levert a víz, a tenyerem izzadni kezdett. Még szerencse, hogy ültem, máskülönben, a remegő lábaim már nem tartottak volna. Ambivalens érzéseim vannak Billel kapcsolatban. Egyrészt hihetetlenül vonz, kíváncsi vagyok rá, másrészt félek a megaláztatásától. Nem tudom miért volt tegnap ekkora f*szfej velem, hiszen soha egy szóval sem bántottam, még csak lehetőségem sem volt rá. Gondolatmenetemet flegma hangneme szakította meg, amit közvetlenül magam mellől hallottam.

- Mi kell még? - támaszkodott neki a kanapé karfájának, miközben szúrósan a szemebe nézett, amitől zavarba hozott,  elkaptam a fejem, és szórakozottan a papírjaimra pillantottam.

- Öhm.. igen. Nos.. van valamilyen kikötésetek, miszerint egy-egy témát nem érinthetnek a kérdések?

Éreztem, hogy még mindig engem néz, a csend pedig kezdett fullasztóvá válni, mocorogni kezdtem a helyemen. Mivel már jó pár perce nem válaszolt, és az én idegeim is elpattantak, ránéztem. Pupilláim kitágultak az ijedtségtől, ugyanis Bill mérges tekintetével találtam szembe magam.

- Esetleg.. valami rosszat mondtam?

Lenézően felnevetett, majd ellökte magát a kanapétól és az ablakhoz sétált.

- Nem, - véletlenül sem nézett rám - csak ezeket a dolgokat már rég tudnod kéne.

Mi van? Miről beszél ez? Egy napja vagyok itt, mit vár tőlem, hogy megváltsam a világot?

- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem vissza meglepetten

Erre Ő is rám kapta a fejét, szemei sötétek voltak, ajkai megkeményedtek. Úgy tűnik, nem szereti, ha valaki visszakérdez.

- Úgy, hogy pontosan tudtad hová, és kikhez jössz dolgozni. Legalább átnézhettél volna rólunk valami tinimagazint..

Totál elborult az agyam. Mi a fenét képzel magáról? Ő az atayaúristen?

- Sajnálom, hogy én nem az a fajta lány vagyok, aki koncerteken ordibálta a neved tinikorában!

Azt hittem ezzel fel fogom bosszantani, de mégsem. Most már teljes testével felém fordult, szemei ugyanolyan sötétek voltak, ajkai ismét gonosz mosolyra húzódtak. Lassan közeledni kezdett felém, majd lehajolt, hogy egyszintben legyen velem, kezeivel megtámaszkodott mellettem a kanapén. Éreztem, ahogy a pillantása belém ég, ahogy forró lélegzete végig simítja az arcom. Nem szerettem volna gyengének tűnni, de ajkaim résnyire szétnyíltak és kapkodni kezdtem a levegő után. 

- Még nincs késő ahhoz, hogy a nevetem ordítsd, bárhol.. - tekintete egy pillanatra a számra kúszott, majd vissza a szemeimbe. Mikor meglátta döbbent tekintetemet, piros arcomat, és meghallotta a kalapáló szívem, arcán még nagyobb, öntelet mosoly terült szét. - Nos.. egy-egy tabu téma.. - huppant le mellém - például a magánéletünk. Semmi közük hozzá, hogy melyikünk mikor és hogyan dugott utoljára. A nemiidentitásomat érintő kérdésekkel pedig már a faszom kivan. Most kizárólag a visszatérésünkről van szó, nem pedig arról, mikor volt utoljára barátnőm. - szorította ökölbe a kezeit

- Tényleg, hogy-hogy ilyen rég óta egyedül vagy?

- Nincs szükségem barátnőre. - vonta meg a vállát

- Mindenkinek szüksége van valakire, aki szereti. Vagy esetleg.. - nagyot nyeltem - igazak a pletykák, miszerint a saját nemedhez vonzódsz? - én és a hülye kíváncsiságom!

- Riporternek álltál, vagy mi? - kérdezett vissza dühösen - És különben is - fordult felém - ha igazak lennének, zavarba tudnálak hozni egyetlen pillantásommal? - vonta fel a szemöldökét

Remek, Amber! Jól kib*sztál saját magaddal! Éreztem, ahogy az arcom lángolni kezd, és próbáltam kinyögni valami értelmeset.

- Ne haragudj, ez indiszkrét volt.

- Addig örülj, ameddig én nem vagyok indiszkrét. - hirtelen felállt felkapott egy papírt és tollat, majd szúrósan rám nézett - Bocsáss meg, de sok dolgom van.

Szóval takarodjak a francba. Értem én.

- Hát persze, nem zavarlak. - álltam fel a kanapéról közvetlenül pár lépésre tőle

Háttal állt, csak figyeltem a kesze-kusza haját, a karcsú termetéhez képest széles vállát, a szálkás karjait. Nem tudtam levenni rólam a szemem, ismét földbe gyökerezett a lábam. 

- Miért bámulsz? - fordult hirtelen felém - Akarsz valamit? - lépett egy lépést közelebb

Bepánikoltam, megint. Amber, tűnj el onnan, most!

- Öhm.. nem. - hátráltam - Sajnálom, hogy zavartalak titeket, már itt sem vagyok. - kezemet a kilincsre tettem, Ő pedig apró, diadalittas mosollyal figyelte a menekülésem - Szia, Bill!

- Viszlát, Amber! - hallottam füstös hangját, még mielőtt az ajtó becsukódott

Szinte futólépésben indultam el a lift felé, még Tomot is majdnem fellöktem. 

Beléptem az irodámba, becsaptam magam mögött az ajtót, majd neki dőltem, és a szívemhez kaptam, ami majd' kiesett a helyéről. Nem tudom, ez attól van, mert felizgat, amit csinál, vagy mert megfélemlít. Soha egy férfi sem volt rám ilyen hatással, és az a legrosszabb, hogy én sem tudom, ez jó vagy sem. Ez az egész szituáció megrémiszt. Eddig minden helyzetben feltaláltam magam, tudtam mikor, mit kell csinálnom, de ezúttal teljesen elvesztettem a fonalat. Ijesztő.