B+B #1.

Fáradtan és megrökönyödve lépkedem fel s alá az öt csillagos szállodai lakosztályban.  Gondolatok ezrei cikáznak a fejeben.. mégis minden egy kérdéshez kanyarodik vissza: Miért? Miért lett vége.? Hisz én szerettem Őt, a felesége akartam lenni, gyermeket szülni Neki, de egy pillanat alatt szertefoszlott az álmom.. ismét. Gyűlölöm a világot, gyűlölöm a férfiakat, de legfőképp a fájdalmat. Emberek milliói gondolják azt, hogy milyen szerencsés ember vagyok, csak mert a világ ismeri a nevem és mert van pénzem. Számomra ezek jelentéktelen dolgok, én arra vágyom, hogy valaki szeressen, és elfogadjon úgy, ahogy vagyok. De most már végképp feladtam.. talán sokat kértem, talán magasra tettem a lécet.. nem tudom.. Új életet kezdek, csak én, és az imádott fiaim, és persze a zene. Mostantól nem akarok senkinek sem megfelelni, csak jó anyjuk akarok lenni a gyermekeimnek és mindennél többet adni a rajongóimnak, azoknak, akik mindig és mindenben kiálltak értem, és ezt csak a zenével tudom meghálálni.
Gondolataiból a telefon csörgés rántott vissza a valóságba.
-Igen?
-Szia, kincsem! Minden rendben?
-Szia, anya! Persze! Épségben megérkeztem LA-be, és már a hotel szobámban vagyok. Sean és Jayden jól viselkednek? (ők Brit gyermekei)
-Mint a földre szállt angyalok! Bár.. nem igazán értik, miért vagy ennyire szomorú..
-Tudom.. de értsd meg most kell egy kis idő, hogy gondolkozzam, mi lesz ezután, nem akarok megint a mélybe zuhanni, nem engedhetem el magam. Ígérem nem leszek távol sokáig. És nagyon hálás vagyok, hogy vigyázol a fiúkra.
-Nem ez a nagymama dolga?- nevetett Lynn (Brit édesanyja) a vonal túlsó végén. 
-De.. azt hiszem - mosolyodtam el én is.- Nem tudom, mihez kezdenék nélküled..
-Csillagom, ezért vagyok az édesanyád, hogy mindenben segítselek és támogassalak.. de most mennem kell a srácok összekaptak valamin..
-Földre szállt angyalok, mi? - nevettem.- Hát, akkor szia, majd hívlak!
-Szia! Vigyázz magadra!
-Ígérem! - ezzel kinyomtam a telefont. 
És a gondolatok ismét uralmukba vettek. Nem szabad pesszimistának lennem, észre kell vennem a jó dolgokat az éltemben.  Ismét eszembe jutottak a rajongók, értük erősnek kell maradnom, és beleadni apait-anyait a következő lemezem munkálataihoz. Ez jobb kedvre derített, jó volt tudni, hogy van még miért küzdenem, ez energiával töltött fel. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a gardrób felé, és átöltöztem bikinire, amire természetesen egy laza, nyári ruhát vettem, elvégre nem sétálgathatok a szállodában egy szál bikiniben. Épp bezártam a lakosztály ajtaját, mikor észrevettem a szoba számot: 483. Olyan ismerős.. de sehogy sem ugrott be, honnan. Nem is gondolkoztam tovább, mára elég a gondolkodásból! Liftbe szálltam, onnan pedig irány egyenesen a medence!

*
Eközben egy fiatalember épp most dörzsöli álmosságtól megduzzadt szemeit. Hiába aludt majd' 12 órát, rettenetesen fáradtnak érezte magát, ez mostanában egyre többször van így, lehet alvászavara van, ő maga sem tudja mi lehet az oka. Lassan csoszogott ki a konyhába, ahol legnagyobb meglepetésére bátyja már javában reggelit készített.
-Reggelt, Öcsi!- mosolygott Tom
-Jobbat!- vetette oda Bill.
-Megint rosszul aludtál?- húzta el a száját az idősebb
-Eléggé. Ramatyul érzem magam.
-Nem értem, miért nem mozdulsz ki egy kicsit, folyton bent kuksolsz a szobádban, és dalszövegeket írsz. Értem én, hogy nagyon készülsz az új lemezre, de néha ki kéne kapcsolódnod. Menj el vásárolgatni vagy bánom is én.. de rossz így látni téged.
-Nem rossz ötlet, még meggondolom. De most ide a reggelimmel!
Az ikerpár csendben megreggelizett, és Bill közben azt is eldöntötte, hogy megfogadja testvére tanácsát, és ki megy kicsit a városba. Gyors öltözködés, de csak semmi feltűnés: egy egyszerű farmer, egy szürke póló, és egy baseball-sapka a fejre. Indulás!