B+B #2.

Szikrázó napsütés, rengeteg kacagó ember, mindenki boldog, csak én sétálok faarccal a medenceszélénél. Lefeküdtem egy nyugágyra, és élveztem, ahogy a nap melegítette testem. De azok a fránya problémák most is utolértek.. Nem tudom elhinni, hogy egy hete ilyenkor még boldog menyasszony voltam. Annyira gyorsan történt minden, azt hiszem, még fel sem fogtam igazán mi történik körülöttem. Volt-nincs. Ettől a gondolattól még a hideg is kiráz, pedig vagy 35 fok van. Nem akarok ezen gondolkodni, de forgó agykerekeimet sehogy sem tudtam megállítani, pedig fáj. Nagyon fáj. Jézusom.. kezdek mazochista lenni..

Nem tudom mennyit agyalhattam még, de azt igen, hogy párpercre kikapcsolt az agyam, és csak akkor tértem magamhoz, mikor hirtelen besötétedett. Kinyitottam a szemeim és egy lányikerpár állt előttem.

-Jó napot Miss. Spears! Kérhetnénk egy autogramot?- kérdezte az egyik lány

-Sziasztok! Persze, de csak egy feltétellel! Ne magázzatok!- erőltettem egy művigyort az arcomra, sajnos ebben a lelkiállapotban, nem tudok őszintén mosolyogni, úgy érzem, nincs miért.

-Rendben, bocsi.

-Semmi gond. Kiknek írhatom?

-Mary és Lisa.

-Tessék.- nyújtottam át a lapocskát

-Köszönjük!- úgy mosolyogtak, mintha a csillagokat hoztam volna le az égről. Jó volt látni, hogy ilyen reakciókat váltok ki az emberekből. Már épp kezdtem volna mondani valami búcsúzkodó szöveget mikor újra megszólalt egyikőjük. - Britney, remélem nem haragszol, hogy rákérdezek.., de hogy érzed magad a szakítás után?- és máris sikerült a leggyengébb pontomat megtalálnia. Arcsomról lehervadt a műmosoly, éreztem, hogy szemeimet mardosni kezdik a könnyek. De nem szabad! Erős vagyok!- Úristen! Ne haragudj, nem akartalak megbántani!

-Tudom..-mondtam fájdalmas mosollyal az arcomon- nem haragszom. Egyébként úgy érzem magam, mint mindenki más egy szakítás után.- ekkor olyan dolog történt, amire a legkevésbé sem számítottam volna.. Megöleltek, gyengéden és szeretetteljesen. Rettenetesen jól esett ez a fajta törődés, főleg, hogy vadidegen emberektől kapom. Szinte felfoghatatlan volt, hogy ennyire szeretnek az emberek, és ennyire jószívűek. Legnagyobb hálámmal fűszerezve öltem Őket én is.

-Nyugodj meg, minden rendbe jön, a BritneyArmy mindig itt lesz neked.- súgta a fülembe Lisa. Hangja tele volt szeretettel és reménnyel. Annyira meghatódtam ezen, hogy az sem érdekelt, hogy az a fránya könnycsepp kicsordult a szememből, és egyenesen Lisa vállán landolt.- Valóban ennyire elszomorodtál?- kérgeztem kétségbeesetten.

- Nem, nem, dehogyis! Sőt.. boldoggá tettetek, nagyon meghatott, a szeretet, ami belőletek árad. Nagyon köszönöm!- mosolyogtam napok óta először őszintén.

-Ugyan! Hiszen, te is ember vagy, szükséged van a szeretetre és vigasztalásra, és ebben a rajongóidra mindig számíthatsz!- mosolygott rám lágyan Mary.

-Tudjátok.. annyira nehéz elhinni, hogy vannak még olyan jószívű emberek, mint Ti..- töprengtem el

-Vannak, és meg is látod őket, ha jobban odafigyelsz!- kacsintott Lisa. Egy férfi hangja "rontotta el az idilli pillanatot."- Sajnáljuk, de most mennünk kell! Remélem, még találkozunk. Minden jót!

-Menjetek csak. Vigyázzatok magatokra, és még egyszer köszönöm!- még egy gyors ölelés és el is tűntek..

Boldog voltam, jó volt tudni, hogy vannak emberek, akiket nem csak a zeném, de az emberi énem is érdekel.

Még úszkáltam egy kicsit, de fázni kezdtem, hiszen már a nap is kezdett eltűnni. Visszamentem a szobámba. Bebújtam a meleg takaró alá, és nyugovóra tértem.

*

Bill kedvtelenül járta a sétáló utcákat, elhaladt már számtalan kirakat előtt, de egy sem keltette fel az érdeklődését. A külvilágot teljesen kizárva vitték előre lábai, egyedül érezte magát, mocskosul. Úgy érzi, a magány kezd teljesen eluralkodni rajta. Egyedül minden olyan szürke, olyan semmilyen, utál így élni. Egy társat akar, egy megértő társat, akit szerethet, és aki viszont szereti. Túl nagy kérés ez? Mennyivel szebb lenne az élet egy nővel, akivel mindent megoszthatna, akivel mindenhová együtt mennének.. Ha belegondol, majd' megszakad a szíve, hogy most nem lehet így. Persze, ott a testvére, Neki is mindent elmondhat, de a kettő közel sem ugyanaz.. Hiába az egyedül eltöltött hosszú évek, Ő még hisz, hisz abban, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Soha sem fogja feladni a reményt!

Már órák óta mászkálhatott, mikor feltűnt neki, hogy már szinte a külvárosban van. Így visszasétált az autójához, és hazafelé vette az irányt.

-Megjöttem, Tom!- dobta le a kocsikulcsot a dohányzóasztalra- Tom? Itthon vagy? - nézett be a konyhába, de ott sem találta, így visszament a nappaliba, és a kulcs mellett meglátott egy cetlit is:

"Bill! Elmentem Ria-hoz, majd jövök!"

-Remek..- sóhajtott csalódottan. Hát, akkor nincs mit tenni, egyedül kell vacsoráznia, ami félóra szerencsétlenkedés után egy hot-dog lett. Ezután lezuhanyzott, és hulla fáradtan zuhant az ágyba.