B+B #5.

*

Bill erőtlenül dőlt ágyába. Nem érti miért ilyen vele testvére, ha Tom akar vele beszélni valami komoly dologról, készségesen meghallgatja, ha kell tanácsot ad, és ezt kapja cserébe? Szép.. Lassan kezdi úgy érezni, már bátyjával sem beszélhet meg mindent, hiszen Ő mindent poénként kezel, pedig ez a való élet és itt minden nagyon is komoly. Egy pillantás vagy egy mosoly képes átalakítani a jövőt, de ezt Tom sosem fogja megérteni, hiszen Ő egy örök gyerek. Ettől a gondolattól kis mosolyt húzott ajkaira. Imádta a testvérét bármit megtenne érte. BÁRMIT. Pont ezért bántja, hogy testvére még csak egy cseppet sem tudja komolyan venni őt.

Gondolatmenetét halk kopogás zavarta meg.

- Gyere! - ült fel lomhán az ágyon. Tom először csak fejét bujtatta be az ajtón, majd egész testével befordult fivére felé.

- Tudod.. én bocsánatot szeretnék kérni. Tudom, hogy f*sz voltam. Tudnod kell, hogy igenis érdekel mi van veled, hogy mi bánt, vagy éppen mitől vagy boldog. És most rohadtul lelkiismeret furdalásom van amiért, miattam lett sz*r kedved. Kérlek meséld el, mi történt veled délelőtt. - nézett öccsére könyörgő szemekkel

- Megígéred, hogy nem ugatsz közbe? - nézett rá Bill szigorúan és felemelte egyik ujját fenyegetésképp.

- Esküszöm! - tette szívére kezét Tom.

- Miután reggel felhúztad az agyam és elmentem, először azt sem, tudtam hova is akarok menni, de aztán rájöttem, hogy egy kávé jól esne. Mivel a Starbucks-ot láttam meg leghamarabb odamentem be. Hatalmas tömeg volt, minden kasszánál hosszú sor állt, kivéve egyet, ahol csak egy nő állt..

- Ő! - szakadt fel Tomból, aki maga előtt látta az eseményeket.

- Igen, de azt mondtad, nem fogsz belepofázni! - Bill próbált sértődöttnek látszani, de most valahogy nem tudott haragudni testvérére és hangosan kezdett el nevetni.

- Tudom, bocsi, folytasd!

- Szóval.. ja igen! Gyorsan elindultam a kassza felé, nehogy oda is beálljon vagy 10 ember, már majdnem odaértem, mikor a nő hirtelen megfordult, és egyenesen nekem jött. Képzeld még a kávéja is ráömlött! Így is eléggé zavarban voltam, de mikor felnézett rám, azt hittem, ott helyben összeesem! Még Ő kért elnézést, amiért belém jött. és ahogy mosolygott közben..- Bill szemei csillogni kezdtek és bárgyú mosoly ült ki arcára.

- Hahó.. Föld hívja Bill Kaulitz-Trümpert!- lengette meg kezét öccse szemei előtt. - Mi van tesó, elraboltak az alien-ek? - lökte meg játékosan testvérét.

- Nem, csak Ő vette el az eszem, 1 óra alatt.

- Ugyan, ez marhaság. - legyintett egyet kezével.

- Nem, nem az. Érzem.

- De mégis mit? - nézett Tom értetlenül öccsére.

- Azt még nem tudom, de jó.. nagyon jó. - mosolygott boldogan testvérére.

- Ennek örülök. Dehogy kiderítsük mi is ez pontosan, mi lenne, ha tovább mesélnél?

- Oké! Mivel nagyon szégyelltem magam, meghívtam egy kávéra..

*

Egy könnycsepp folyt végig arcomon. Mit akar? Miért kell feltépnie a még be sem gyógyult sebeket? Hogy választ kaphassak gyorsan felkaptam a telefont.

- Mit akarsz? - nem akartam, hogy bármit is észrevegyen gyengeségemből, de hangom elcsuklott.

- Brit, én csak.. én csak tudni akarom hogy vagy.

- Egészen eddig egész jól voltam..

- Kérlek ne bánj így velem..

- Miért? Hogy kéne azok után, hogy felbontottad az eljegyzésünket és kijelentetted, legyünk csak barátok. Ne várd el tőlem, hogy mézes-mázas hangnemet vegyek fel ha veled beszélek. Sőt azt sem értem, miért hívtál. Hogy lehetsz ennyire érzéketlen? Majd ha valamit akarok tőled, akkor szólok, de most nagyon is megvagyok NÉLKÜLED. - a szavak szinte dőltek belőlem, át sem gondoltam mit mondok, csak mondtam. De egyetlen szót sem bántam meg, mind igaz volt. Az utolsó szót direkt kihangsúlyoztam, ne higgye azt, hogy nélküle elveszem a világban, mert akkor téved, nagyon is. - Na további szép napot! - kinyomtam a telefont és az ágyra dobtam.

A földre rogytam, sikerült megtörnie. Még annyira friss az élmény.. Hogy lehet ennyire gonosz? Miért nem hagyja, hogy begyógyuljanak a sebek? Bár barátokként váltunk el, most kezdek úgy tekinteni rá, mint egy ellenségre.. Azt élvezi, ha nekem fáj? Nem, abból nem eszik, nem fogok egy olyan ember miatt szenvedni, aki meg sem érdemli. És már tudom is, ki lesz a támaszom..

Körülbelül félóra telefonálgatás és kutatás után végre megtudtam Bill Kaulitz telefonszámát. Nem értem, hogy lehettem olyan buta, hogy nem kértem el. Na de most már itt van és ez a lényeg.

*

-.. és még a telefonszámát is megadta! Legszívesebben most felhívnám, de nem akarok túl rámenős lenni.

- Csak szép lassan öcsi, menni fog ez! Te.. amúgy nem idős hozzád egy kicsit..

- Mintha Ria nem lenne nálad idősebb.. - húzta fel egyik szemöldökét Bill.

- Igazad van, meg sem szólaltam, csak ne nézz így rám! - tette maga elé kezeit védekezően, majd elnevették magukat. Nevetésüket Bill telefonjának csengése szakította félbe. A szőke hajú srác pár pillanatig csak nézte a kijelzőt.

- Ki az?

- Nem tudom. - rántotta meg a vállát és fel vette. - Háló?

- Szia Bill! Britney vagyok! Ne haragudj, hogy zavarlak! - ahogy meghallotta a nő hangját, érezte szíve hevesebben ver, és akarata ellenére is elmosolyodott.

- Ő az, ugye? - kérdezte Tom vigyorogva testvére reakcióján. Bill csak gyorsan bólintott miközben ajkába harapott.

- Szia! Dehogy zavarsz, ne butáskodj! Örülök, hogy hívsz! - a férfi minden egyes szava vidáman csengett.

- Tudod, azt mondtad, hogy mostantól számíthatok rád.. - Bill először nagyon megijedt, Brit hangja nagyon szomorú volt. - Most szükségem lenne egy barátra..

- Rendben! Mikor és hol?

- Mondjuk a Starbucks-ban 10 perc múlva? - hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.

- Azonnal indulok! Szia!

- Köszönöm! Szia! - Bill kinyomta a telefont, fújt magára egy kis parfümöt és indulásra készen állt az ajtóban.

- Na, mi a helyzet?

- Azt mondta, szüksége lenne egy barátra, biztos valami baj van, szóval már itt sem vagyok.

- Aha, egy BARÁTRA. - annál a bizonyos szónál elkezdte ringatni csípőjét előre-hátra.

- Kapd be Tom! - vágott hozzá egy újságot, majd kilépett az ajtón majd fejét csóválva és gyermeki mosollyal arcán beszállt az autóba..