*
Oké, azt hiszem ez a 10 perc túlzás
volt. Még mindig a kávé ittas ruhámban ülök, és azért
izgulok, mert tudom, újra Vele találkozom. Gyorsan megráztam a
fejem és készülődni kezdtem. "Valamilyen oknál fogva"
késztetést éreztem arra, hogy kicsinosítsam magam, bár magamnak
sem ismertem be, hogy ez az ok Bill volt. Egy vajszínű selyemblúzt és egy fekete szoknyát vettem fel, hajamat kiengedtem, egy szép
frissítő smink és kész is! Vagyis nem.. a parfümöt
elfelejtettem. Az órára néztem, már most 5 perces késésben
voltam.. Remek! Amilyen gyorsan csak tudtam, mentem el az autók
mellett, hogy minél előbb odaérhessek. Leállítottam a kocsit és
lábaimat kapkodva léptem be a kávézóba. Nem messze ült tőlem
háttal.
- Szia! Bocsáss meg, hogy késtem! -
ültem le vele szemben. Rám kapta tekintetét, végig nézett rajtam
és nyelt egy nagyot. Oh igen, pontosan ezt a hatást akartam elérni.
30-on felül ez már áldás egy nőnek.
- Szia! Semmi gond. Már rendeltem
neked is.- Mosolygott miközben felém tolta kedvenc kávémat.
- Köszönöm! Igazán nem kellet
volna.
- Semmiség. - rázta meg a fejét
aranyosan. Ez a kölyök egyre aranyosabb.- Mi történt? - a kérdés
hallatán ismét elszomorodtam és ezt Ő is észrevette.- Nekem
bármit elmondhatsz.- fogta meg a kezem és mosolya hihetetlen
bizalommal töltött el. Soha senkiben nem bíztam meg ennyire, ilyen
rövid idő után.
- Tudom és köszönöm. -
megsimogattam a kezét. Libabőrös lett az egész karja. Szememmel
végig követtem a libabőr útját és felnéztem a szemeibe. Volt
bennük valami, amit nem tudtam kiolvasni, de ez nem ijesztett meg,
sőt.. Azt hiszem, kezd kicsúszni a kezeim közül az irányítás,
mintha a gondolatok kezdenének elmosódni a fejemben. Mintha
külvilág lassan eltűnne és csak mi ketten maradnánk.
*
Bill szívverése az egekbe szökött.
Ha tehetné, most azonnal leteperné nőt. Van benne valami, amit
csak nagyon nehezen tud leküzdeni. És ez nem csak azért van, mert
férfiből van, ebben valami más is közre játszik.
- Felhívott. - Brintey hangja rekedt
volt és szomorú.
- Mit akart? - bár nem így akarta,
hangja mégis megvetéssel volt tele, nem tudja miért.
- Megkérdezte, hogy vagyok. Milyen
kedves nem? - savanyúan elmosolyodott. - Ő dob ki, és még
kérdezi, hogy vagyok? Szerinte hogy kellene éreznem magam?
Kihasználtnak és semmirekellőnek érzem magam. Úgy érzem, mintha
soha nem is szeretett volna. - a nő leszegte fejét, mert érezte,
egy könnycsepp folyik végig arcán. A férfi óvatosan érintette
meg állát és felemelte fejét. Épp megszólalt volna, de Brit
gyorsabb volt.- Bill én szerettem őt, gyereket akartam szülni
neki. Már elterveztem, milyen szép családunk lesz. Erre tessék..!
- a szőkeség könnyei már patakokban folytak. Bill közelebb
csúszott hozzá és átölelte a vállát.
*
- Gyere ide, szépségem. - hangja
megnyugtató volt és szeretet teljes. Szinte karjaiba vetettem
magam, hihetetlenül ki voltam éhezve egy kis törődésre.
Karjaiban biztonságban éreztem magam, illata elkábított. Bárcsak
megállíthatnám az időt.. Előtte nem szégyelltem az érzéseim,
szabad utat engedtem a könnyeimnek. Már-már zokogtam, de
visszafogtam magam, mégis csak egy kávézóban vagyunk. Lassú
mozdulatokkal simított végig hajamon, majd fejem búbjára adott
egy puszit. Felnéztem rá, a tekintete megbabonázott, éreztem,
hogy kicsúszik alólam a talaj.- Mi lenne, ha elmennénk hozzád,
ott nyugodtabban tudnánk beszélgetni, hm.? - közben egy
hajtincsemmel játszadozott.
- Rendben. - nagy nehezen összeszedtem
magam, és elindultunk. A kocsimmal mentünk, de nem engedte, hogy
vezessek, ugyanis ilyen idegállapotban nem ajánlott.
Már a liftben álltunk egymás mellett
szótlanul, a szívem majd' kiesett a helyéről, teljesen
megzavarodom, ha a közelemben van.
- Hé, próbálj meg megnyugodni.- egy
biztató mosoly kíséretében végig simított a karomon, majd
kezünket összekulcsolta.- Megoldjuk! - hogy tud ennyire
megnyugtatni pár másodperc alatt? A liftből kilépve nem kellett
sokat sétálnunk a szobámig. A zárral babráltam, mikor kezei
vállam felé emelkedtek, mellkasa a hátamhoz ért, ujjaival végig
tapogatta a szoba számot. 483.
Az a fránya ajtó az istenért sem
akart kinyílni. Én pedig kezdtem bepánikolni, ha továbbra is
ilyen közel maradok hozzá, ha továbbra is ilyen intenzíven érzem
az illatát, ha továbbra is csiklandozza lehelete nyakamat
esküszöm, hogy széttépem. De az ajtó végre megadta magát,
szinte bemenekültem a szobába. Ledobtam a kulcsom és a
napszemüvegem a kis asztalra.
- Kérsz egy pohár üdítőt, vagy nem
vagy esetleg.. - megfordultam, és mellkasával találtam szembe
magam. Felnéztem rá, szemeiben furcsa tűz volt, sosem láttam még
ehhez hasonlót. - .. éhes? - hangom elhalt, úgy érzetem, mintha
nem kapnék levegőt, mintha égnék belülről. Ezt tetézte az is,
hogy beletúrt hajamba és végig simított a nyakamon. Fejemet
tenyérbe döntöttem, szemeim lehunytam, és egy hangos sóhaj
szökött ki a számon, amit szégyelltem is. De nem tétlenkedhetem
tovább, muszáj volt hozzá érnem, csak úgy kaphattam levegőt.
Tenyereim oldalaira vezettem, majd felfelé indultam a mellkasán és
meg sem álltam a válláig. Tekintetünk összeforrt, egyszerre
lélegeztünk, egy ritmusra járt a szívünk. Ha most azonnal nem
csókolhatom meg, akkor megfulladok.
*
Billnél kezdett betelni a pohár.
Érezte, hogy nem tudja türtőztetni magát. A nő érintései
szinte perzselték a bőrét, illata elbódítja, a külvilág
elmosódik, a vér szinte száguldozik ereiben. Elszakadt az a
bizonyos húr.
- De, rád. - ahogy kiejtette a
szavakat a nő egyik kezével belemarkolt vállába, másikkal pedig
átölelte nyakát, így még közelebb kerültek egymáshoz. Bill
egy másodperccel sem bírt tovább várni. Lehet kissé vadul esett
neki Britnek, de úgy vette észre, Őt ez egyáltalán nem zavarja,
sőt.. Úgy csókolták egymást, mintha ezen múlna az életük.
Olyan szorosan ölelték egymást mintha összeolvadtak volna. Bill
először óvatosan indult el előre, de mikor a nő is vele együtt
lépett magabiztosabban nyomta Őt a falhoz. Ahogy a hideg fal hozzá
ért Brit bőréhez hangosan felnyögött. A férfi ekkor vesztette
el teljesen az eszét, felemelte a szőkeséget, így az átkulcsolta
lábait dereka körül, és újra a falhoz nyomta. Ajkait a nő
nyakára vezette, harapta, szívogatta a nő bőrét, válaszul
Brintey kezei elindultak a nyakától, végig a mellkasán a pólója
aljáig, benyúlt alá, először csak hozzáért forró és puha
bőréhez, majd végig karmolta a mellkasát egészen a boxer
szegélyéig. Billből egy férfias sóhaj szakadt fel. Látnia kell
az arcát tekintetét, hogy mit gondol most, ezért felemelte fejét,
és farkas szemet néztek egymással..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése