B+B #7.

*

Tekintete égette a bőröm, én pedig élveztem minden egyes pillanatát. Az elmúlt másodperceket még most sem sikerült feldolgoznom, azt meg végképp nem, hogy a karjaiban tart. Azt hiszem nekem ez egy "kicsit" gyors. Nem arról van szó, hogy nem akarom.. hogyne akarnám! De nem így, nem ilyen helyzetben, nem ilyen magánéleti háttérrel, főleg nem ennyi idő után és különben is, túl fiatal hozzám. Most biztosan valami r*bancnak hisz, aki minden kedves szóra már szét is tárja a lábait, pedig én nem vagyok ilyen. Valószínűleg a szakítás utáni fájdalom és elhagyatottság vezetett hozzá, vagy.. vagy Ő maga gyakorol rám ilyen hatást. Ameddig ezt nem tudom, addig ez nem lehet komolyabb, nem fogok megint csak úgy sodródni az árral, hogy aztán újra pofára essek.

- Hé kölyök! Nem sietjük el a dolgokat? - arcán átfutott a felismerés, talán Ő is csak most fogta fel, mit is műveltünk.

- De.. azt hiszem. - lassan engedett le a földre, rám nézett egy röpke pillanatra, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében és hajába markolva fordult el tőlem. Megijedtem, nem akartam Őt megbántani, csak felnőtt emberek módjára viselkedni. Nem akarom magam mellől elüldözni. - Sajnálom.. én.. én..sajnálom! - édes volt, ahogy kereste a szavakat.

- Én is ugyanolyan hülye voltam. - szavaimat hallva egy másodperc töredéke alatt fordult ismét felém.

- Brit, figyelj! Én nem akarom, hogy azt hidd, csak kihasználom a helyzeted, vagy hogy csak a szexre megyek! Én nem vagyok ilyen! Igazából.. én sem értem a viselkedésem.. Sajnálom! - megtörten ült a kanapéra, és olyan szemekkel nézett rám, hogyha akartam volna se tudtam volna haragudni rá.

- Kölyök. - ültem le mellé és megsimogattam az arcát. - Ha még egyszer azt mondod, hogy sajnálom esküszöm, kidoblak. - nem tudom, miért de Vele olyan egyszerű minden, egy ilyen kínos dolgot is, mint ez, olyan könnyedén tudok vele megbeszélni, mintha ezer éve ismerném. - Én sem akarom, hogy azt hidd, azért tettem, mert ha nincs ló jó a szamár is. Én sem tudom miért tettem.. erre még rá kell jönnöm. - saját butaságom miatt már kínomban nevetnem kellett..

- Akkor, majd szép lassan rájövünk. - és eleresztett egy észbontó mosolyt

- Jó.. - az arcát látva én sem bírtam ki mosoly nélkül. - A fenébe kölyök, ezt mégis hogy csinálod? - ütöttem egy aprót a vállába.

- Mit? És mi ez a kölyközés?- próbált úgy tenni, mintha fel lenne háborodva, de nem igazán ment neki.

- Hát.. csak hozzám képest kölyök vagy. - az arckifejezését látva nevetnem kellett. Szemei kikerekedtek ajkai pedig o formát vettek fel.

- Nem már! Ne hívj így kérlek, nagyon idegesítő! - ördögi vigyor suhant át arcomon.

- Kölyök, kölyök, kölyök, kölyök! - a nevetés miatt hangom egyre elfúlóbb lett, és muszáj volt levegőt vennem.

- Na megállj, most elkaplak! - épp el akart kapni, mikor felugrottam, visítottam egy hatalmasat majd futásnak eredtem. Kergetőztünk, mint két óvodás, már régóta nem kapcsolódtam ki ennyire. Mellette önfeledt vagyok, eltűnnek a gondok, pedig még csak 4 órája ha ismerem, ez olyan.. hihetetlen.

Átrohantam a nappalit, körbe az ebédlőasztalt, Ő pedig folyton csak azt hajtogatta közben, hogy "Elkaplak!". Befutottam a hálóba, az ágy két végében álltunk, elindult felém, mire én felugrottam az ágyra, hogy megmenekülhessek, de elkapta a karom és eszeveszetten kezdett el csikizni. Már folytak a könnyeim és alig kaptam levegőt a nevetéstől.

- Engedj el!... Nem kapok levegőt!.. Engedj eeel! - mivel látta, hogy valóban nem voltam a helyzet magaslatán, eleresztett, aminek következtében az ágyra zuhantam. Elnyúltam az ágyon és csak kapkodtam a levegőért, nem tudtam, hogy egy két perces fogócska és egy kis csiki-csata ennyire fárasztó. Hát igen.. régen voltam már gyerek.

- Oh anyám, de elfáradtam. - dőlt le mellém Ő is. Percekig csak ziháltunk, majd magamon éreztem a tekintetét. Ránéztem, és mindkettőnkből hatalmas kacaj szakadt fel.

- Köszönöm!

- Mégis mit? - nézett rám értetlenül.

- Hogy itt vagy velem. - mosolyogtam rá.

- Ez a legkevesebb. - viszonozta gesztusom ami pillanatokkal később hatalmas vigyorrá alakult át. - Nézzünk filmet! Nézzünk filmet! - mint egy kisgyerek kezdett el rugózni az ágyon.

- Jó ötlet! - felálltam és az egyik kis szekrényből vettem elő pár DVD-t. - Tessék, nézelődj! - nyomtam kezébe a lemezeket.

Minden egyes filmborítót alaposan szemügyre vett, forgatta őket, volt, hogy még a szemöldökét is összeráncolta egy-egy képet látva. Vicces volt.

- Ezt akarom! - rakta elém az "Éjsötét árnyék" című filmet.

- Nekem jó. - lassan a DVD-lejátszóhoz léptem és beraktam a filmet. - Rendeljek popcorn-t?

- Igen! - mondta csillogó szemekkel. Már akkor tudtam, hogy ebből baj lesz, látszott rajta, hogy már a fejébe vett valamit. Felhívtam a szobaszervizt és pár percen belül már kezünkben tartottuk kukoricánkat.

Vagy 20 perce nézhettük a filmet mikor megszólalt.

- Nekem ez nem tetszik! Nézzünk valami mást!

- Nekem viszont tetszik, úgyhogy ezt nézzük! - és már bámultam is tovább a TV-t. Nem tudom, mi ütött belé, de kikapta a kezemből a távirányítót és megnyomta a "stop" gombot. Hatalmas vigyorral meredt rám, mire én csak felvontam az egyik szemöldököm. - Bill! Kapcsold vissza a filmet! - de Ő csak megrázta a fejét. - Bill! Kérlek!

- Nem! - hát legyen.. Kezembe fogtam pár darab popcorn-t és hozzávágtam, elkapott egyet és szájába vette, lassan kezdte el megrágni és ugyanolyan lassan kezdett el megindulni felém is. - Kösz, de van nekem is! - fogta magát és a fejemre borította az összes kukoricát. Szóval ezen törte a fejét..

- Oh hogy te mekkora szemét vagy! - pattantam fel és megütögettem a mellkasát, majd beálltam a tükör elé. Elég érdekesen festettem. Hátra pillantottam rá, de Ő csak nevetett. Elkezdtem kiszedegetni a hajamból a kukorica darabkákat, amiben Bill is segített, jól át is fésültem mire úgy éreztem, nincs benne semmi nem odaillő. - Most már nézhetjük tovább a filmet?

- Aha. - kényelmesen visszaültünk az ágyra, fejemet vállára hajtva néztem a filmet. Halk nevetése törte meg a csendet, miközben hajamat piszkálta.

- Min nevetsz?

- Találtam még popcorn-t a hajadban.- nevetett fel hangosan, mire én csak megforgattam szemeim, majd visszadöntöttem vállára fejem. Még egy ideig tovább néztem a filmet, aztán képszakadás..