B+B #8.

*
A nő édesdeden aludt vállának dőlve, Bill pedig semmi másra nem volt képes, csak bámulni Őt. Az elmúlt órák történéseit még fel kell dolgoznia. Haladjuk csak szép sorjában: találkozott álmai nőjével, kedvelik egymást, csókolóztak, és most itt fekszik a karjaiba.. ez sok(k) egy napra.. túl sok. Britney lassan kezdett el mozgolódni mellette, kinyitotta a szemét, körbe nézett és tekintetük egymásra talált.
- Elaludtam? - nézett maga elé Brit értetlenül.
- Igen, olyan édes voltál, nem akartalak felkelteni. - mosolygott rá lágyan Bill
- Mégis mióta bámultad a kék képernyőt? - biccentett a TV felé
- Kb. 20 perce.
- Jaj, de butus vagy kölyök! Nyugodtan felkelthettél volna. - ütötte fejbe játékosan a férfit. - Ó! Már ennyi az idő? Rendeljünk vacsorát! - és már ott is termett a telefonnál, leadta a rendelést, majd vissza ült Bill mellé.
- Egyébként.. jobban vagy már? - simította meg óvatosan Brit vállát.
- Igen, sokkal jobban! Hála neked! - a szőkeség hirtelen nézett fel a barna szempárba, amelyek ismét megbabonázták, és ugyan az az érzés vette hatalmába, mint nem is olyan rég. Szívverése szaporább lett, légszomjat kapott, ez a helyzet tarthatatlan! Gyorsan kapta el tekintetét, és a DVD-lejátszóval kezdett el babrálni. Mikor megfordult Bill ott állt mögötte.
- Jézusom! - kapott a szívéhez Brit ijedten.
- A Bill is tökéletesen megfelel! - levakarhatatlan vigyor terült el az arcán. - Britney.. - kulcsolta össze kezeiket, a nőből egy nagy sóhajt kiváltva - .. rám mindenben számíthatsz! - majd egy puszit nyomott a homlokára, pedig képzeltben már rég ajkain csüng. - Azt hiszem ideje mennem. - lassan indult el cipője felé. Britney-ből előtört a pánik. Miért megy el? Talán valamivel megbántotta? 
- Máris? - megsemmisülve bukott ki belőle a kérdés.
-  Nyugi, holnap találkozunk, de ma még alig voltam otthon a testvéremmel.
- Értem, bocsánat.. olyan buta vagyok. - ráncolta össze a homlokát, ami tetszett Billnek. Bármit csinál ez a nő, mindenhogy tökéletes.
- Dehogyis! - nevetett fel - Akkor majd holnap! Jó étvágyat a vacsorához! - lépett a nő elé
- Akkor.. holnap! Köszönöm, neked is további szép estét, vigyázz magadra! - fogalmuk sem volt mit kéne tenniük, csak álltak egymással szemben és nézték egymást. Bill óvatosan tett egy lépést Brit felé, majd karjaival lágyan ölelte körül. Szíve a torkába dobogott, a szőkeség illata elkábította ismét, ezt csak tetézte, hogy Ő viszonozta gesztusát, mi több olyan szorosan ölelte, mintha ezen múlna az élete. Több percig álltak egymást ölelve, majd szorításukból fokozatosan engedve ismét egymásra néztek. A férfi lassan bólintott egyet és az ajtó felé indult.
- Jó éjt!
- Jó éjt, Bill!- és az ajtó bezárult.

*
Elment, és most minden olyan üres nélküle. Amíg itt volt minden értelmet nyert, minden élt körülöttem, de most.. most megint egyedül maradtam. Kopogtattak. Őrültek módjára loholtam az ajtóhoz, remélve, hogy Ő lesz az. Hatalmas lendülettel nyitottam ki az ajtót, de csak a szoba pincér állt előttem. 
- Jó estét hölgyem! - mosolygott rám kedvesen. - Itt a vacsorája. - mutatott a mögötte lévő kis asztalkára.
- Jó estét! Hozza be kérem! - nyitotta tágasabbra az ajtót, hogy beférjen. - Köszönöm! - nyújtottam át neki egy 5 dollárost.
- Én köszönöm! Viszlát!
- Viszlát. - ránéztem az ételre, de egyáltalán nem volt étvágyam. 
Elő kerestem a telefonom és már tárcsáztam is.
- Szia Brit!
- Szia húgi! Beszélnünk kell!
- Baj van? - hangján rögtön észrevehető volt az ijedtség.
- Nem.. vagyis nem tudom. Van egy pasi, vagyis inkább egy kölyök.. - nem tudtam összeszedni a gondolataim, teljesen kikészít Bill
- Édesem, mi lenne ha érthetően beszélnél?
Nagy levegőt vettem, és próbáltam összerakni pár értelmes mondatot a fejemben.
- Szóval.. találkoztam egy 23 éves sráccal. És tetszik, nagyon nagyon tetszik. És..és.. folyton Ő jár a fejemben, és csókolóztunk, amit hihetetlenül élveztem. Jamie, mi a franc történik velem?!
- Na, várj egy kicsit! Egy 23 éver srác?
- Jamie a kérdésemre felelj légyszives!
- Oké. Hát.. az elmondott "tünetek" alapján Te.. szerelmes vagy!
Ez butaság! De hisz én Jason-t szeretem.. vagyis utálom, és Billel minden annyira jó.. Én.. nem tudom mi ez..
- Én.. őő.. lehet.. fogalmam sincs! Mit tegyek?
- Próbálj meg minél több időt együtt tölteni vele, ismerd meg! Idővel ráfogsz ismerni az érzéseidre.
- Azt mondod?
- Igen! De térjünk a lényegre! Hogy néz ki?- hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Hé! Neked nincs véletlenül vőlegényed? - nevettem el magam én is.
- De, de hűséget fogadtam nem vakságot! Na, mesélj már!
- Magas, szőke, édes barna szemek, borosta...

*
Bill remegő kezekkel szállt ki a kocsiból és lépett be nappalijukba.
- Tooom! Megjöttem!
- Konyhaa! - kapta az egyértelmű választ.
- Szia!
- Szia! - emelte Tom testvérére tekintetét. - Mi az? Eléggé nyúzottnak tűnsz.
- Ülj le, van egy kis mesélni valóm! - a fekete hajú srác értve a szóból leült és kíváncsian nézett Billre. - Ez a nő maga a tökély! Teljesen elvarázsolt! És a csókja.. - Tom épp narancs levet ivott mikor a szó hallatán félre nyelt és köhögni kezdett. Bill készségesen megütögette a hátát és érdeklődve nézett bátyjára.
- A csókja? - szólalt meg az idősebbik Kaulitz két perc fuldoklás után.
- Igen a csókja..- nyúlt Bill ajkaihoz- Úristen! Meg fogok bolondulni! - hajolt rá a pultra
- Már most is az vagy! Szóval csókolóztatok..- ráncolta össze okoskodóan szemöldökét
- Igen.
- És megbolondít..
- Igen. És vele akarok lenni minden nap minden percében! Ha tehetném, még most is vele lennék, de egyszerűen nem tudom türtőztetni magam, legszívesebben egész nap csak édes ajkait ízlelgetném! Segíts!- nézett Tomra segélykérő szemekkel.
- Akkor, ez azt jelenti, hogy te..
- Ki nem mond! - emelte fel mutató ujját fenyegetésképp - Ez.. ez még túl korai. Nem szabad ilyen hamar kijelenteni.
- De hisz' te szoktad folyton azt hangoztatni, hogy létezik szerelem első látásra!
-Tudom..- tudta nagyon jól, hogy ő maga is ebbe a "csapdába" esett bele. - Félek Tom..