B+B #9.

- Mégis mitől? - nézett testvérére értetlenül Tom
- A csalódástól.. - sütötte le szemeit 
- Bill, ne legyél már ennyire fatökű! Ezért nincs barátnőd évek óta.. - rázta meg a fejét - Kockáztass! És ki tudja, még a végén kiderül, hogy Ő életed szerelme. Képes lennél elszalasztani ezt a lehetőséget?
- Persze, hogy nem!
- Akkor meg mire vársz még? - kacsintott Billre, majd elindult az ajtó felé
- Mióta vagy te ilyen rohadt bölcs?
- Leléptem Riához! - közben középső ujját hátra mutatva hagyta el a lakást.
- Idióta.. - nevetett fel Bill fejét csóválva és a hűtő felé indult.

*
Hullafáradtan zuhantam az ágyba miután Jamie-vel letettük a telefont. Hihetetlen nyugodt éjszakám volt, reggel teljesen kipihenten keltem, és hiányérzettel.. Nagyon hiányzott Sean és Jayden. Egy pillanatot sem várva tovább felkaptam a telefont.
- Szia, drágám! 
- Szia, anya! Kérnék egy szívességet! Kérlek a legközelebbi géppel hozd el hozzám LA-be a srácokat. Nem bírom nélkülük!
- Esetleg valami gond van?
- Nem szó sincs róla, csak rettenetesen hiányoznak a kisfiaim!
- Rendben. Egy pillanat.. - hallottam a gépelés hangját a kagyló másik végéről. - Lefoglaltam a jegyeket, pontban délután egyre érkezünk, gyere oda elénk.
- Oké! És anya, köszönöm!
- Nincsmit, akkor nem sokára találkozunk, szia!
- Szia! - az órára pillantottam, 10:30. Akkor már nem kell sokat várnom. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, halvány smink és lementem a hotel éttermébe reggelizni. Ezek után autóba ültem és vásárolni indultam. Néztem a srácoknak egy-egy aranyos plüssfigurát, lehet, elkényeztetem őket, ezekkel az apró kis ajándékokkal, de nem bánom, imádom boldognak látni őket. A mutatók 12:40-et mutattak, ezért a reptér felé vettem az irányt. Öt perccel a landolás előtt érkeztem, leültem a váróba, és gondoltaim felett megint Bill vette át az uralmat. Hihetetlen pasi.. minden jól áll neki, ha mérgesen összeráncolja homlokát, ha nevetés közben gödröcskék jelennek meg arcán.. Ó, Istenem, egyszerűen nem tudom kiverni Őt a fejemből még egy pillanatra sem. 
Hirtelen két vékonyka hang rántott vissza a Földre.
- Anya! Anya!- a hang irányába kaptam a fejem,és az én két drága kisfiam futott felém.
- Édeseim! - öleltem magamhoz Őket. -Úgy hiányoztatok! Ugye jól viselkedtetek és szót fogadtatok a maminak?
- Én igen, de Jayden eltört egy vázát! - mutatott rá öccsére Sean
- De esküszöm véletlen volt, anyu! A mami sem haragudott érte! - próbált mentegetőzni, amin - az időközben odaérő - anyám nagyot nevetett.
- Semmi baj, kicsim! - adtam puszit a pici buksijára. - Szia, anya!
- Szia, drágám! - nyomott egy puszit az arcomra.
- Nézzétek mit vett nektek anya! - vettem ki táskámból a plüssöket, fiaim csillogó szemekkel vették kezükbe, majd rám néztek..
- Köszi, anyuuuu! - mondták szinte egyszerre
- Nincs mit, édeseim! - mosolyogva simogattam meg arcukat. - Menjünk ebédelni! 
Gyerkőceim bőröndjeit bepakolva a csomagtartóba indultunk el a belvárosba. Egy nem túl felkapott étterem előtt parkoltam le. Barátságos helynek tűnt, nem volt sok vendég, így könnyen elfoglaltunk egy szabad asztalt. Az ebéd kellemesen telt, anyunak nem akartam beszélni Billről, valószínűleg teljesen kiakadna, és jönne a szent beszéddel, hogy most vagyok túl egy szakításon, amelynek sebei még be sem gyógyultak, meg persze azzal, hogy Ő túl fiatal hozzám. Pedig ha tudná, hogy a sebeket a szívemről Bill egyetlen érintéssel tüntette el.. 
Az ebéd után visszamentünk a reptérre, és anya haza utazott. Én fiaimmal visszamentem a hotelba. Egy hordár készségesen segített felcipelni csomagjaikat a szobámba, majd a fiúk birtokba vették a szobát. Játékaikat szétszórva telepedtek le a szőnyegre,én pedig az ajtófélfának dőlve néztem Őket, azt hiszem ez hiányzott az elmúlt pár napból: a rendetlenség amit maguk mögött hagynak és önfeledt nevetésük. 
- Anya?- nézett rám hatalmas barna szemeivel kisebbik fiam.
- Mondjad, drágám!
- Kérhetünk fagyit?
- De hisz'  most ebédeltünk! - arcuk hirtelen elkomorodott, irtó édesen festettek, ezért felkacagtam.- Jól van! Megnézem van-e, és hozok.
- Juppí! - kezdtek el tapsikolni örömükben. Mosolyogva indultam el a konyha felé.

*

Bill fáradtan ébredett fel, pedig az óra mutatói már a  delet is elhagyták. Nem bírt aludni, egész éjjel Brintey-n és az iránta táplált érzelmein járt az esze. Tudta, hogy bátyjának igaza van, kockáztatnia kell, így legalább nem ringatja magát hiú reményekbe, ha a nő visszautasítaná. 
A konyhába botorkált, készített magának egy kis rántottát, evés közben pedig döntésre is jutott: Elmondja Britney-nek mit érez.  Gyorsan lefürdött és felöltözött. Mivel Tomot még nem találta oda haza, ezért a nappaliban lévő üvegasztalra rakott egy papírcetlit, melyen a következő pár szavas üzenetet hagyta: Brit-hez mentem. Szurkolj!

Bill annyira elmélyedt gondolataiban, hogy hirtelen azon kapta magát, a nő szobájának ajtaja előtt van. Vett egy mély levegőt, majd kopogott. Pár másodpercen belül lépéseket hallott az ajtó túloldaláról, tenyere izzadt, szédült, úgy érezte ott menten elájul. A kilincs lassan indult el lefelé, és az ajtó kinyílt, de nem állt ott senki.. vagy mégis? Bill meglepődve állt pár pillanatig, majd lenézett..
- Csókolom! Az anyuhoz jött? - pillantott fel rá egy körülbelül 7 éves kisfiú nagy, barna, őzike szemeivel.
- Ig..- nem tudta befejezni válaszát, mert megütötte fülét a számára oly' kedves hang.
- Jött valaki kincsem? - és meglátta Őt, haja hanyagul omlott vállaira, egy hétköznapi farmert és pólót viselt, nem volt kisminkelve, természetes volt és gyönyörű. Ahogy tekintetük találkozott a nő arcáról meglepődöttség tükröződött. - Szia, Bill! - szólalt meg tétován
- Szia! - Bill nem tudott mást tenni, csak mosolyogni, nem tudta leplezni, mennyire örült, hogy láthatja Brit-et. Hosszú percekig csak fürkészték egymás arcát, de a nagy csendet a kis Sean megelégelte.
- Bejön? - pillantott fel ismét Billre.