B+B #10.

- Hát..  ha az anyukátok nem haragszik meg érte. - sandított mosolyogva Brit-re.
- Dehogy haragszom!- mosolygott vissza rá a nő is, így nem késlekedett tovább, belépett a 483-as szoba ajtaján. Kellemes illat csapta meg az orrát, a nappaliban rendetlenség uralkodott Sean-nak és Jayden-nek köszönhetően.
- Hát ti mikor érkeztetek kisemberek? - guggolt le a két kisfiú elé.
- Ma. Egyébként én Sean vagyok, Ő pedig - mutattott a mellette álló fiúcskára- a testvérem, Jayden. - majd kezét nyújtotta az ismeretlen férfinak. Bill jóízűt mosolygott a fiú lazaságán, közvetlenségén.
- Én pedig Bill vagyok. Örülök a találkozásnak. - közben kezébe fogta először Sean majd Jayden apró kezecskéit.
- Mi is örülünk, hogy megismerhettük magát Bill bácsi!- zengték egyszerre, Billből pedig feltört a nevetés, és félszemmel látta, hogy Britney is mosolyog a falnak dőlve.
- Ne magázzatok, nem vagyok olyan öreg! - simigatta meg Sean fejét.
- Hát jó.. akkor: cső Bill! - csapott bele a szőke férfi tenyerébe.
- Hát ezek a srácok hihetetlenek, esküszöm! - fordult a szőkeség felé.
- Tudom! Hidd el, ismerem őket elég jól!-  kacagott fel Ő is. Ekkor Jayden odalépett édesanyja mellé és óvatosan meghúzta pólóját.
-Anya! Akkor kérhetünk fagyit? - olyan aranyosan nézett hatalmas barna boci szemeivel, hogy nem tudott nemet mondani.
- Persze, máris hozom. Amint látod uraságuknak épp fagylatra fáj a foguk, kérsz Te is?- nézett Billre.
- Hmm.. ennek a csábításnak azt hiszem én sem tudok ellen állni. - kacsintott rá a fiúkra.

*
Már nem is bánom, hogy magukra hagytam Őket egy kicsit. Muszáj volt kicsit feltakarítanom és összepakolnom. Már lassan egy órája ülnek a szőnyegen és önfeledten játszanak. És Bill már megint beszökött a gondoltaimba.. Azt eddig is tudtam, hogy tökéletes, de hogy a fiaimmal is így kijön majd, arra álmomban sem gondoltam volna. Elvégre nem minden 23 éves fiatal férfi hobbija két kisfiút pesztrálni, de Ő még ezt is élvezte, láttam a csillogást a szemében, ahogy a fiaiméban is, Jason mellett sosem láttam őket ilyennek, nem is tudom mikor voltak utoljára ennyire boldogok..
Ha az ember jól érzi magát, gyorsan telik az idő. Ez velem sem volt másként, az utóbbi napok hihetetlen harmóniában teltek, együtt mentünk mindenhová, mint egy kis család. Bill általában reggel jött, velünk töltötte az egész napot és csak este ment haza.
Nem rég értünk haza a partról, a fiúknak megengedtem a fürdővizet, amíg fürdenek bőven lesz időm összeütni valamit vacsorára. Spagettira esett a választásom, egyszerű, finom és gyorsan elkészíthető. Épp a vizet forraltam, mikor lépteket hallottam a hátam mögül.
- Ezt nézd, mit műveltek velem! - állt meg előttem Bill, és rá mutatott csuromvizes pólójára. Kinevettem, erre Ő próbált sértődöttet játszani, mire én is próbáltam komolyan venni a dolgot, de láttam rajta, hogy nem bírja tovább és együtt kezdtünk el röhögni.
- Na, vedd le azt a pólót, ráterítjük a radiátorra, hogy megszáradjon.- és Ő szó nélkül meg is tette amit kértem. Láttam már félmeztelenül, pl. ma is a parton de ez most mégis más volt. Akaratlanul is végig néztem mellkasán lévő tetováláson, majd lefelé izmos hasán egészen a boxerja szegélyéig, ekkor azt hiszem még az ajkamba is beleharaptam, de nem akartam tovább fantáziálni, mert annak rossz vége lesz.. Gyorsan visszakaptam tekintetem arcára, szemei az enyémbe fúródtak, tudtam, hogy lebuktam. Éreztem, hogy pirulni kezdek,ezért gyorsan kikaptam kezéből a pólót és a radiátorra raktam. Mikor megfordultam, közvetlenül ott állt mögöttem, felnéztem rá, szemeiből olyan mérhetetlen vágy tükröződött, hogy esküszöm megijedtem.
- Miért menekülsz előlem? - lépett felém, mire én ösztönösen hátra léptem
- Miért menekülnék? -  nevettem fel zavaromban

-Ezért..! - vadul esett neki ajkaimnak, először fel sem fogtam mi történik, de amint realizáltam a dolgokat, azonnal visszacsókoltam és karjaimat összefontam a nyaka körül. Hirtelen megfordult velem és falnak nyomott, ennek hatására belemeresztettem körmeimet a hátába. Már majdnem elvesztettem a józan eszem, mikor egy aprócska hang közbe szólt. Lassan eltoltam magamtól..
- Bill, ezt nem kéne.. - néztem fel rá.
- Igazad van, a kicsik bármikor kijöhetnek a fürdőből. - szomorúan vette le kezét derekemról.
- Nem csak azért, hanem mert ennek semmi értelme! A hétvégén úgyis megyünk vissza New Yorkba, és mindketten folytatjuk szépen az eddig életünket. - rám kapta tekintetét. Szemeiből a megdöbbenés és a kétségbeesés keverékét olvastam ki.
- De.. de, nem mehetettek el! - hanga úgy csengett, mint egy kisgyereké, akitől elvették a kedvenc maciját.
- És ugyan mért nem? - tudni akartam, miért nem akar elengedni minket, hallani akartam az okot.
- Mert nem és kész! - mondta felháborodva.
- Szerintem is maradjuk, anyu! Én jól érzem itt magam, és lehetne Bill az új apukánk! - jelent meg hirtelen Sean, kijelentésétől, pedig majdnem hanyatt vágtam magam..