B+B #12.

Az elmúlt két nap szörnyű volt. Rettenetesen viselkedtem, tudom. Pedig nem akartam megbántani Őt, csak megvédeni Őt magamtól.

Azt hiszem, ezt a szerelem dolgot nem nekem találták ki, én meg nem leszek bolond, és nem fogom üldözni azt, ami sosem lehet az enyém.

Azóta sem kerestem Őt, nem merem felhívni, valószínűleg most a háta közepére sem kíván. Ezt remekül elszúrtam..

Sean és Jayden cuccait pakolgatom a bőröndökbe. Ők hamarabb mennek haza, nekem még van egy kis elintézni valóm.

Elbúcsúztam gyerekeimtől, és az egyik testőröm visszament velük New York-ba. Ray régóta dolgozik nekem, nagyon jól végzi a munkáját, és 100%-osan megbízom benne.

Megint egyedül maradtam, szuper..

*

Tom szíve minden szeretetével megfűszerezte a rántottát, amit öccsének készített. Feltrappolt a lépcsőn kezében a tálcával, majd bekopogott.

- Hé öcsi! Csináltam reggelit!

- Nem vagyok éhes! - szűrődött ki Bill rekedtes hangja.

- Kérlek, Bill! 2 napja ki sem mozdultál onnan, és alig ettél. Aggódom érted.. - hajtotta le szomorúan fejét.- Engedj be, kérlek, segíteni szeretnék.

- Ezen nem tudsz.

Ekkor telt  be a pohár Tomnál. Mi az, hogy nem tud segíteni? De hiszen, ők mindig mindent megtudtak oldani együtt, nem volt számukra lehetetlen. Mi a francot művelt a testvérével ez a félőrült nőszemély?

- A kajádat az ajtó előtt hagyom. Leléptem, majd jövök!- és már száguldott is ki a lakásból egyenesen az autójába.

Belépett a hotel előcsarnokába, és ügyet sem vetve a recepciósra, a liftbe szállt. Megtorpant a 483-as szoba előtt. Szemét behunyta, kezeit ökölbe szorította. Dühös volt, mérhetetlenül. Az Ő testvérét nem bánthatja senki, most majd meg mondja a magáét.. Vette egy nagy levegőt, majd kifújta azt, és dörömbölni kezdett. Egy kissé mérges női hangot hallott az ajtó mögül: Egy pillanat! Amint Tom meglátta, hogy a kilincs leereszkedik, már kezdte is:

- Mondja csak, maga mégis mi a francot kép..?!- ekkor azonban teljesen kinyílt az ajtó. Egy kb 160 cm magas, vékony, kócos hajú,  könnyes szemű nő állt előtte. -"Te most komolyan le akartad üvölteni a fejét, ennek a bajos hölgynek, akinek már nélküled is meg van a maga baja? Gratulálok..ezt remekül át gondoltad!" -korholta le magát gondolatban.

*

Mikor szemeibe néztem, rögtön tudtam, ki áll velem szemben. Tekintetéből fokozatosan tűnt el a méreg, és valami sajnálatféle jelent meg benne. Úristen, ennyire szánalom keltően nézek ki?

- Szia! Te biztosan Tom vagy! - próbáltam mosolyt erőltetni magamra, de nem igazán sikerült. - Gyere be. -néhány másodpercig csodálkozva nézett rám, majd belépett a szobába. - Bocsáss meg a rendetlenségért, nem számítottam vendégre.

-Semmi gond. Úgysem lakásnézőbe jöttem. Billről szeretnék beszélni veled. - szemei ismét tűzben forogtak, ajkait mérgesen húzta össze.

- Rendben. - hajtottam le a fejem, és a kanapé felé intettem. Én az egyik végébe ültem, Ő pedig a másikba.

- Szóval, mi van köztetek? - húzta fel szemöldökét

- Barátok vagyunk. - továbbra sem mertem a szemébe nézni, túl ijesztő  volt.

- A barátok nem sírnak egymás hiánya miatt, és nem depiznek be, mint valami tinédzser. - igaza van, de még mennyire, hogy igaza van..- Az öcsém éréseivel tisztában vagyok. Jó lenne, ha te is elmondanád a sajátjaidat. - nézett a szemebe szigorúan, és összetette kezeit maga előtt.

Ha most elkezdek beszélni, akkor onnan nincs visszaút, nem tagadhatok majd le semmit. Biztos, hogy akarom én ezt? Sóhajtottam egy nagyot és belekezdtem.

- Figyelj Tom, tisztában vagyok vele, hogy a testvéreden szeretnél segíteni, megakarod védeni Őt, ahogy én is..

- Azzal, hogy porba tiprod az érzéseit? Szép..- húzta el a száját fintorogva.

- Hidd el, nem akarom bántani Őt! Ő a legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztam, nem érdemli, hogy bárki is bántsa. Pont ezt akarom elkerülni. Nem akarok neki fájdalmat okozni azzal, hogy nem adhatom meg neki azt amit szeretne. Szerelmet.. - az utolsó szónál elcsuklott a hangom, leszegtem a fejem, és éreztem, ahogy egy forró könnycsepp folyik végig az arcomon.

- Szóval nem érzel iránta semmit..

- Nem! Nem erről van szó! Nagyon is érzek, de.. de én nem akarom ezt.. Ahj Tom, te ezt nem értheted.. - könnyeim most már a patakokban folytak.

- Akkor magyarázd el, kérlek! - hangja már nem volt szigorú, vagy haraggal teli, sőt, bizalommal töltött el. Szemei is sokkal nyugodtabbnak tűntek, és csillogtak, úgy, ahogy Bill szemei is szoktak.

- Túl sokat csalódtam már, túl sokszor fájt már. Nem akarom még egyszer.. A szerelmet nem nekem találták ki. - hangom megint elcsuklott, és éreztem, hogyha tovább beszélek elbőgöm magam, de ez most cseppet sem zavart, azt hiszem, most pont erre van szükségem. - Nem akarok újra szerelmes lenni, nem akarom, hogy megint fájjon, nem akarom.. - feltört belőlem a zokogás, szinte reszkettem. Megdöbbentem. mikor Tom óvatosan átölelt, óvatosan végigsimított a hátamon és halkan csak ennyit mondott:

-Sírj csak! - és én meg is tettem. Csak sírtam és sírtam, nem tudom meddig, de jól esett, éreztem, hogy egyre könnyebb lesz minden. Mikor megnyugodtam, kissé eltoltam magam Tomtól, de pont csak annyira, hogy a szemeibe nézhessek.

- Köszönöm. - hihetetlenül hálás voltam neki, amiért nem hagyott itt, amiért nem nevetett ki, mert ekkora bőgő masina vagyok.

- Nincs mit! Jobb már? - mosolyodott el halványan.

- Igen, sokkal. Most biztosan azt hiszed, hogy egy érzelmi roncs vagyok, aki egész nap depizik és sír..

- Dehogyis!- nevetett fel - Mindenkinek vannak rossz napjai.- én is rámosolyogtam, majd óvatosan kibontakoztam a karjai közül, és elhelyezkedtem mellette. -Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, az öcsém szeret téged. Ne lökd el magadtól!

- Nem tudom, mit tegyek.. Félek, hogy csalódna. Komolyan az a legnagyobb vágya, hogy a nyakába vegyen engem két gyerekkel. Hiszen még annyira fiatal... - ráncoltam össze a homlokom.

- Lehet, hogy még fiatal, de sokkal érettebb, mint hinnéd. És igen, úgy tűnik ez a vágya, én pedig támogatom, mert ezzel segítek neki a legtöbbet.

- Jó testvér vagy. - mosolyogtam rá erőtlenül. - Beszélni fogok Billel, de nem ígérhetek semmit.

- Meg kell próbálni, Britney! Ha meg sem próbálod, ki tudja mit veszíthetsz el?!

- Igazad van.. de egyenlőre el kell döntenem, mit érzek, és hogy mit akarok.

- Köszi, hogy meghallgattál, és hogy fontolóra veszed amit mondtam. De most mennem kell, a depressziós öcsémbe életet lehelni.- fintorodott el.

- Nagyon rosszul viseli?- pillantottam rá aggodalmasan.

- Eléggé. Azt ajánlom, keresd fel minél előbb!- és lassan elindult az ajtó felé.

- Így fogok tenni! Még egyszer köszönök mindent.

- Nincs mit! Vigyázz magadra! - kacsintott egyet és elindult.

- Te is! Szia!- néztem még utána pár pillanatig.

Összepakoltam a lakosztályban. Még Jayden és Sean néhány játékára is rábukkantam. Lezuhanyoztam, majd egy szál törülközőben neki álltam főzni. Azt hiszem támadt egy ötletem.. Már majdnem elnyelt a ruhás szekrényem, amikor végre ráakadtam a megfelelő ruhára. Egy fekete pántos ruha, selyemhatású, fényes, nem túl rövid és nem is túl hosszú. Tökéletes! Időközben eszembe jutott a krumpli, ami remélem, még nem főtt szét. Szerencsére még időben odaértem, és nem lett semmi baja, így egy külön tálba tettem, a húsnak még kell egy kis idő a sütőben, addig besütöttem a hajam, gyors smink, és a rúzsnál megakadtam, fogalmam sem volt melyiket válasszam. Aztán gondoltam egy merészet, és a vérvöröset választottam. Hmm.. nem is rossz.

Kezembe vettem a telefonom. Csak ennyit pötyögtem bele: "Hiányzol! :(<3 " és már el is küldtem Bill Kaulitz-nak, reméltem hogy ez felkelti az érdeklődését. Épp a húst vettem ki a sütőből, mikor megszólalt a telefonom. "10 perc és ott vagyok! :)" 

10 perc? De hiszen én még mindig törülközőben vagyok és még meg sincs terítve! Villám gyorsan tettem az asztalra a tányérokat, poharakat,villákat és késeket. Jézusom.. nincs bor, és gyertya is kellene! Azonnal hívtam a szobaszervizt, míg fel nem értek a kért dolgaimmal, gyorsan felvettem a ruhám, ami nem is volt olyan könnyű. Az asztal közepére tettem a gyertyát, és egy üveg rosé-t. Épp meggyújtottam a gyertyát mikor csöngettek: "Úristen, ez Ő lesz!" teljesen bepánikoltam, 14 éves tinilánynak éreztem magam. Az előszobai tükörnél még bele-bele túrtam a hajamba, majd kinyitottam az ajtót.

Nyálcsorgató látvány fogadott: fekete inget viselt, amit persze az istenért sem gombolt be teljesen, ez engedett szabad utat fantáziámnak. Izmos mellkasa, épp hogy csak felsejlett az ing alól. "Meg akarom érinteni!" a gondolattól  még az ajkamba is beleharaptam, akkor jöttem csak rá, hogy nem is köszöntem neki. Felnéztem rá, csábosan elmosolyodott, amitől én a fejem búbjától a lábam ujjáig elpirultam.

- Szia! - szólaltam meg kissé rekedt hangon.

-Szia!- közben belépett az ajtón, eltűrte a hajam a vállamról, adott egy apró puszit a nyakamra majd megszólalt: Hihetetlenül kívánatos vagy! - lehelete cirógatta a fülcimpám, azonnal libabőrös lettem, szívem egyre hevesebben vert a közelsége miatt, úgy éreztem, szétolvadok a karjai között. Lassan elhajolt tőlem, hogy rám nézhessen. Győztes mosoly jelent meg az arcán, mikor meglátta, sikerült egyetlen mondatával ködfüggönyt húznia az elmémre. Becsuktam az ajtót, újra ránéztem, felpipiskedtem hozzá, és szinte a szájába mondtam:

- A fene essen beléd, kölyök! Ez az én ötletem volt!