B+B #14.

Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a részt, de nemsokára osztályozó vizsgázom és előrehozott érettségizem németből, szóval ezerrel tanulom a tételeket. Van, hogy levegőt venni is alig van idő. :"D


Hirtelen minden elhomályosult, zúgni kezdett a fejem, és csak a Bill által kiejtett szó visszhangzott a fülemben. "Szeretlek." Szeret. És én elhittem. Elhittem, mert őszinte volt. Igazán őszinte. A szeméből kiolvastam mindent. Ezt a szót csak Ő tudta ilyen valóságosan kimondani, senki más. Meglepődtem magamon, azt hittem, ha újra hallani fogom ezt a szót bárki szájából is, bepánikolok, vagy egyenesen kinevetem, mondván: Ugyan kérlek.. Annyiszor hallottam már, és egyszer sem volt igaz. De az Ő szájából olyan megnyugtató volt. Pillanatokkal, talán percekkel később minden tisztulni kezdett, újra a hotel szobában feküdtem az ágyon, és gyönyörű szemeivel találtam szembe magam. Tekintete egyszerre tükrözött szerelmet, félelmet és izgatottságot.
- Köszönöm! - csak ennyit tudtam mondani. Gáz, tudom. Már épp magyarázkodni készültem, mikor belém fojtotta a szót:
- Semmi gond! - ujját ajkaimra tapasztotta. - Nem kell olyat mondanod, amit nem gondolsz őszintén. Tudok várni. - mosolygott rám. - Amúgy mégis mit köszönsz? - szemeiben kíváncsiskodó csillogás jelent meg.
- Azt, ahogy mondtad. Tudom, hogy igaz, és ez nekem nagyon sokat jelent. - fogtam meg a kezét. Válaszként szemei megvillantak és egy csókot nyomott a kezemre.
- Nem szoktam ilyenekkel viccelődni, Britney. - nézett komoly arccal rám. 
- Tudom. - mosolyodtam el halványan, és gyengéden megcsókoltam. - Nos, hol is tartottunk? - gondolkodtam el egy pillanatra. - Ja igen! Csináltam vacsit! - vigyorogtam
- Farkas éhes vagyok! - eresztett el egy hatalmas mosolyt.
Visszavettem a fehérneműim, majd a köntösömet, Ő pedig a boxerját és a nadrágját kaptuk magunkra. A vacsora kellemesen telt, hihetetlenül megértő volt, mert egyszer sem tért vissza a szerelem témára, amiért nagyon hálás voltam Neki. Miután befejeztük az étkezést, egy-egy pohár borral a kanapéra ültünk. Bill szemei a dohány asztalon lévő gyümölcskosárra tévedtek, majd vissza rám, ajkai pedig furcsa mosolyra húzódtak. Aj-aj tervez valamit.
- Te is arra gondolsz, amire én? - kérdezte.
- Fogalmam sincs, mit vettél a fejedbe. - haraptam az alsó ajkamba kíváncsiságtól. Keze egy szőlőfürt után nyúlt, egy szemet ujjai közé véve számhoz emelte, végig tartva szemkontaktust. Ajkaimat szétnyitva hagytam, hogy az édes gyümölcsöt a számba tegye. Ujjai hozzám értek, ami mindkettőnkből látványos libabőrt váltott ki. Megrágtam a szőlőt, és én is megetettem Őt, de olyan nagy volt a szőlő szem, hogy alig fért bele a szájába.

Kezdet abszurddá válni a helyzet, mire mindketten elnevettük magunkat. Olyanok voltunk, mint két óvodás, de cseppet sem zavart. Imádtam, hogy mellette így elengedhettem magam, nem kellett megjátszanom Britney Spearst, a világhírű bolond énekesnőt. Mellette Britney Jean Spears lehettem a Louisiana-i Kentwoodból.
- Próbáljunk valami mást. - és rögtön egy eperért nyúlt, amit szintén az ajkaimhoz emelt. - Ne kapd be az egészet, csak a felét. - utasított, én pedig apelláta nélkül teljesítettem kérését. Miután a számba rakta az epret, közel hajolt, és óvatosan harapott a gyümölcsből, természetesen ügyelve arra, hogy ajkai a számhoz érjenek.
- Kölyök, most komolyan felfaltad majdnem az egészet, és nekem csak egy falatnyit hagytál? - próbáltam úgy nézni rá, mintha a világ legnagyobb bűnét követte volna el, de persze nem sikerült, és a mondatom vége nevetésbe fulladt.
- Mondtam, hogy a felét kap... - elakadt a szava, ugyanis egy szőlő landolt az arcába, ami tőlem indult. - Te most komolyan megdobtál egy szőlővel? - próbálta utánozni az én hanglejtésem, ami eléggé nevetséges volt.
- Netán gondot jelent, Kölyök? - mondtam álltatott nagyképűséggel.
- Dehogyis! De tudod, hogy van ez, kölcsön kenyér vissza jár! - és már repült is felé a zöld apróság.
- Te szemét! - már lendítettem is a következőt. Pár percig dobáltuk egymást, majd hatalmas nevetésben törtünk ki.

- Észrevetted, hogy mi mindig dobálózunk az étellel? - mosolygott rám.
- Igen. Szerintem ebben vagyunk igazán tehetségesek. - vigyorogva, majd hirtelen hatalmasat ásítottam. Utol ért az álmosság, már el is felejtettem, milyen fárasztó ennyit nevetni.. meg persze a szex. A hátam mögött lévő órára pillantott:
- Úristen, már ennyi az idő? Tom már biztosan aggódik, jobb ha megyek, mielőtt felhívná a rendőrséget.. - forgatta meg a szemeit. 
- Nem alszol velem? - olyan gyorsan bukott ki belőlem a kérdés, hogy zavarba jöttem, és éreztem ahogy arcom egyre forróbb lesz végül elönti a pír. Hurrá, ismét előtört belőlem a tinilány! 
- Szeretnéd? - mosolya meglepettséget és izgatottságot sugallt.
- Hát, igen... azt reméltem, hogy ezek után... szóval igen. - jézusom Brit, ez egyre rosszabb lesz.. Zavart viselkedésemen csak nevetni tudott, amiért nem is haragudhattam rá, mert valóban vicces lehettem kívülről. Nevetése édes mosolyra váltott:
- Akkor maradok. - nyomott egy puszit a homlokomra. - Gyorsan írok egy SMS-t Tomnak, hogy élek, mielőtt szívinfarktust kapna. - forgatta meg ismét a szemeit. Ezen pedig én nevettem el magam, aranyos, hogy így odafigyelnek egymásra, rám és a Húgomra emlékeztetnek.

Amíg ő a telefonján pötyögött, addig én beraktam a tányérokat a mosogatóba és előkészítettem az ágyat az alváshoz. Épp végeztem mikor belépett a hálóba. Egymásra mosolyogtunk, majd elfeküdtünk az ágyon. Mellkasára hajtottam a fejem és öleltem magamhoz, ahogy csak bírtam. Fantasztikus érzés volt magam mellett tudni, főleg mikor viszonozta az ölelésem. 
- Jó éjt, Kölyök! - néztem fel Rá, majd egy gyengéd csókot leheltem ajkaira.
- Neked is, Brit! - túrt bele a hajamba. Fejemet visszahajtottam a mellkasára, és mosollyal az arcomon hunytam le szemeim.