Ahogy ígértem, fordítással jövök ezentúl. Maga a történet nem túl hosszú, mindössze 3 rész, de szerintem nagyon átélhető, és átérezhető. Itt is egy rövid kis előzetes, remélem felkelti az érdeklődést! ^^
 |
Rettenetes olyasvalakire várni, aki sosem lehet a miénk.Vagy ez mégsem marad egy elérhetetlen álom? |
- Jenna, ne félj élni a pillanatnak! - Bill hangja lágyan csendült fel
- Te most komolyan az egyik dalodból idéztél? -kérdezett vissza
Nem tudta megállni, hogy egy apró mosoly ne bujjon meg ajkai sarkában. Szomorú és hitetlenkedő mosoly volt, de mégis mosoly volt. Bill azt kívánta, bárcsak többet tehetne, de már ezzel is elégedett volt, elvégre Jenna már nem sírt. Ez jó jel volt.
- Zenész vagyok, mi mást csinálhatnák?
Némi játékosság volt a hangjában, ami a lányt - csak pár másodpercre is - egy apró őszinte mosolyra késztette. Jenna megrázta a fejét, és mélyen Bill csodaszép, sötét szemeibe nézett, amitől Őt ismét aggodalom fogta el.
- Bill, kérlek, soha ne engedj el! - suttogta
- Persze, hogy nem engedlek! - válaszolt lélegzet visszafojtva - Álmomban sem hagynálak elmenni, egy pillanatra sem!
Vonásai lágyak voltak, szemeiben fény villant meg. Jennának egy pillanatra elgyengültek a lábai, és folyamatosan csak egy dolog járt a fejében: Nem csókolhatod meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése