- Ez most komoly? - sandítottam a laptopra, amiről Pierce Brosnan és felsőteste köszönt vissza - Ő a kedvenc James Bondom, de nem adnák neki többet nyolcnál.
- Ő a kedvenced?! Ugyan kérlek! Timothy Dalton ezerszer jobban néz ki nála! - közben felugrott a kanapéról, aminek köszönhetően az egész tál popcorn az ölemben landolt.
- Eddig nem is James Bondról volt szó! - forgattam meg a szemeim, miközben kukorica magokat szedtem ki a hajamból. - Szerintem ebbe most ne menjünk bele.
- Oké - helyeselt, és újabb adag kukoricát vette a szájába, és ismét helyet foglalt - De most komolyan Pierce..
- Case! - akadtam ki - Hogy képes Georg veled élni?
- Úgy, hogy Ő egy cukorborsó! - bárgyú vigyorral az arcán
- Mikor ér vissza a hegyi túrájáról? - kérdeztem, miközben gyanútlanul a képernyőre pillantottam.
- Holnap. Egészen addig tök magányos leszek - válaszolta tettetett tragikussággal, amin csak elnevettem magam.
Az egész napot Caseyvel töltöttem a lakásán. Együtt lógtunk, ahogy régen is tettük, a fősuli idején. Már este tíz volt, és Case még mindig nem engedte meg, hogy felvegyem, vagy egyáltalán ránézzek a telefonomra. Azt mondta, hogy ennek a napnak teljesen Bill mentesnek kell lennie. Ami végül is tök rendes dolog volt tőle, csak nekem nem volt éppen könnyű. Amióta elkezdtem dolgozni nála, akarva-akaratlanul is körülötte forgott az életem. Tudtam, hogy a Karen bemutató körülbelül három órája kezdődhetett és már fél órája véget is ért, engem pedig már majd' megevett a kíváncsiság, vajon hogy sikerülhetett. Láttam Bill kifutóruháját, és biztos voltam benne, hogy csodálatosan nézett ki, mint mindig, de meg egyeztünk Caseyvel, hogy ő sem lóg majd a telefonon, hogy Georggal beszélhessen, és én sem fogok Billről beszélni, vagy izgulni miatta. De ezt könnyebb volt kimondani, mint megtenni. A telefonom le volt némítva és békésen pihent a dohányzóasztalon. Láttam, ahogy felvillan, a kezem automatikusan érte nyúlt, de félúton visszahúztam.. nehéz volt. Szánalmas, hogy tényleg ennyire aggódom a s*ggfej Bill Kaulitzért, akinek a majdnem idegösszeomlásaimat köszönhettem. De ez van, született aggódó vagyok.
Jobban belegondolva én sem értem, miért érdekel annyira, hogy mi történt a bemutatón. Elvégre Bill pokollá tette az életem. Ő volt az oka annak, hogy le kellett mondanom a nyaralásokról, bulikról, és a rejtett fájdalomcsillapítóknak is a táskámban. Ha visszagondolok az elmúlt hónapokra, körülbelül húsz olyan alkalom volt, amikor majdnem kiléptem. Hogy miért nem tettem? Fogalmam sincs. Nem tudtam belegondolni abba, hogy ott hagyom Billt. Ez most persze, úgy tűntet fel engem, mint egy igazi csicskát. De két fontos oka van a maradásomnak:
1; Mindig is vállalkozó szellemű voltam. Szerettem végig csinálni a bonyolult dolgokat. És Bill bonyolult volt, hatalmas B-vel az elején.
2; Soha semmiből nem buktam meg. Na jó, egyszer majdnem kémiából. De akkor is inkább felkeltem hajnali négykor, és ha kellett éjjel kettőig fent maradtam, csak azért, hogy tanuljak. Meg is lett az eredménye, a jegyeim javultak. Bár az is igaz, hogy abban az időszakban még sétálás közben is képes voltam elaludni. De még akkor sem gondoltam egyetlen pillanatra sem arra, hogy feladom.
És van egy harmadik ok is, ami elég nagy hülyeség és szánalmas is..
3; Hat hónapig képes voltam Bill mellett maradni. Jost azt mondta, én vagyok az egyetlen, aki eddig tovább bírta egy hónapnál. Szóval ha most kilépek, ki fog vigyázni Billre? Mindig mindent elintézek neki: a kaját, a ruhákat, a fodrászt, egyszerűen MINDENT. Jost irányítja a pályafutását, én pedig az életét.
Tudom, szánalmas vagyok.
- Na, mit csináljunk? - kérdezte Casey
- Nem tudom. - motyogtam, miközben az ismét felvillanó telefonomra néztem. Újabb sms.
Lady Gaga Bad Romance-e szólalt meg hangosan a lakásban. Casey felugrott, és elvette az enyém mellett heverő telefonját.
- Ez Georg. - nézett rám nagyra nyílt szemekkel.
- Vedd fel azt a k*rva telót! - ásítottam, mire ő csak egy vigyorral válaszolt.
- Köszi, Andy! - énekelte, majd bement a hálóba telefonálni.
Megvártam míg elmegy, és én is a mobilomért nyúltam.
- Mi a..? - csodálkoztam. 14 nem fogadott hívás, 8 hangposta és 3 sms. Rámentem a hívásokra, 3 Josttól a többi pedig Billtől. Bill felhívott? Engem? Nagyokat pislogva bámultam a telefonra, majd megnéztem az sms-eket is. Az egyik egy hülye vicc volt a bátyámtól, amit egyből ki is töröltem. A másik kettő egy automatikus hírközlő sms. Mindegyikben Billről írtak. Az egyik - amiben a Karen show-ról volt szó - gyorsan átfutottam, majd megnyitottam a másikat.
- B*ssza meg!
Csillag esett a kifutón!
Bill Kaulitznak (25) az ügyeletes szívtiprónak és divatdiktátornak volt egy kis balesete a ma esti Karen Show bemutatón! A fiatal, és rendkívül sikeres modell ugyanis elszámította magát a kifutón járva, és egy bizonytalan lépés után elvesztette egyensúlyát, így megbotlott, a közönség sorai elé esett, és majdnem fellökte egy modell társát is! Kaulitzot egy gyors átöltözés után, sietősen kísérték ki az épületből. Szerencsére senki nem sérült meg, kivéve talán Kaulitz egóját.
- Ne! - nyögtem fel - Ne, ne, ne, ne!Rögtön megnéztem a hangposta üzeneteket is.
" Hello, itt Andy Turner! Most épp nem érek rá, de ha hagysz üzenetet, akkor később visszahívlak!" megvártam míg véget ér a saját felvett üdvözlőm, majd rámentem az első üzenetre.
"Andy. - a szívem majd megszakadt, ahogy meghallottam a hangját, amiből tisztán kiérződött a pánik. - Andy, én vagyok az, Bill. Nem tudom, hallottál-e arról, ami.. ami történt. Hívj vissza, most!"
A következő, majdnem ugyanilyen volt, ahogy az összes többi tőle érkezett is. Már fel-alá járkáltam a szobában, mikor megnyitottam az utolsót.
" Andy, Bill vagyok. Azt hiszem most már elég üzenetet hagytam ahhoz, hogy rájöjj, azt akarom, hogy visszahívj. Most tényleg nagyon szükségem van rád. Arra, hogy itt legyél mellettem. Nézd.. senki sem akarja felvenni a telefont. David, a sajtóval van elfoglalva, a bátyám meg a kib*szott stúdiójában van kib*szott Los Angelesben. Kérlek.. vedd fel azt a k*rva telefont! Én csak.. Tényleg jó lenne ha itt lennél."
Csak bámultam a telefont, miután véget ért az üzenet. Bill annyira.. kétségbeesett volt. Szüksége volt rám!
- Casey! - ordítottam, majd magamra ráncigáltam a magassarkúm. Gyorsan felvettem a kabátom, ezen kívül csak egy régi túlméretezett trikó volt rajtam és egy rövid gatya, de reméltem, hogy az utcán így is jó leszek. A hajamról meg a többiről már ne is beszéljünk.. Casey épp akkor lépett be a nappaliba, mikor bedobtam a pénztárcám és a mobilom a táskámba. Tágra nyílt szemekkel bámult rám, miközben a telefon még mindig a fülénél volt.
- Tartsd egy kicsit Georg! Andynek teljesen elment az esze! - hadarta el gyorsan a telefonba. - Andy, mi a fenét csinálsz? - kérdezte, mikor kinyitottam az ajtót.
- Billnek szüksége van rám! - válaszoltam sietve, miközben összekötöttem a hajam.
- Miért?
- TV - mondtam magyarázatként. - Kapcsold be, szórakoztató hírek lesznek, majd meglátod.
- De.. de hiszen..
- Mennem kell. Szia! És köszönöm ezt a szép napot. Majd összefutunk! - hadartam el egy szuszra mielőtt ott hagytam volna a tátott szájjal álló barátnőmet, majd lerohantam a lépcsőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése