- Milyen érzés? - kérdezte Bill
- Micsoda?
- Szerelmesnek lenni.
- Hát, a kezdetekkor fantasztikus. Mindenki azt hiszi körülötted, hogy totál őrült vagy, mert nem tudod letörölni az idióta vigyort az arcodról, és úgy érzed, hogy már semmi baj nem történhet. Szinte undorítóan boldog vagy, egyfolytában. Még akkor is ha szakad az eső - egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy felidézzem magamban az érzést - A volt pasim néha napján még virágot is hozott nekem, amit én mindig addig tartogattam, míg rohadni nem kezdett. - ráztam meg kissé a fejem, mert így visszagondolva, ez elég buta dolog volt - És hirtelen mindenkivel kedves leszel, még azokhoz is, akiket utálsz. Ó, és persze a piros.
- Piros?
- Igen, a piros szín és különböző árnyalatai. Minden, amit vettem és hordtam piros volt: a cipőm, a kabátom, az ingem. De ez nem csak az én hülyeségem, a barátnőm, Casey is ugyanezt csinálja. Szinte az egész lakásunk piros színben pompázik, és könyörögnöm kellett neki, hogy legalább az én szobámat hagyja ki belőle. - vigyorodtam el.
Bill a tükör felé fordult. Ekkor vettem észre, hogy halvány piros kabátot viselt piros sállal. Még a karkötője is cseresznye színben pompázott. Az utóbbi időben kedvesebb volt velem, és sokkal vidámabb is. És ez csak egy dologra utalhatott: Bill szerelmes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése