Szinte örökkévalóságnak tűnt, mire odaértem Bill lakásához. Ami főleg azért volt, mert a város leggazdagabb környékén lakott, ahol mindig hatalmas a dugó, így - mint mindig - most se sikerült taxit fognom.
Felemeltem a kezem, hogy csengessek, de hirtelen meggondoltam magam, és inkább a táskámba túrtam, hogy elővegyem a pótkulcsom Bill lakásához. Igen, volt saját kulcsom, mert már rengetegszer volt olyan, hogy nekem kellett visszajönnöm valamiért, amit Ő itthon felejtett. Kinyitottam az ajtót, majd gyorsan be is csuktam magam után. Egy pillanatra megvakultam a hirtelen jött sötétségtől, ami nem volt meglepő, Bill szeret sötétben lenni. Először semmit sem láttam, majd lassan hozzászokott a szemem a feketeséghez.
Bill házában teljes volt a felfordulás, minden szanaszét volt dobálva. Bátran állíthatom, hogy olyan volt, mint egy veszélyeztetett terület. Az ajkamba haraptam a félelemtől, ahogy végig néztem a feldúlt szobán. Bill most egy elkeseredett díva volt, tudtam jól. Leraktam a táskám a konyhában, majd lassan összeszedegettem az elszórt párnákat és egyebeket. Ezt azért tettem, hogy húzzam az időt, késleltetni akartam a találkozást. Tudtam, hogy szüksége van a segítségemre, de fogalmatok sincs, milyen ijesztő, amikor ideges. Felvettem egy pár cipőt, és egy pulcsit a földről. Megálltam, ahogy megéreztem a puha gyapjút az ujjaim között. Ez ugyanaz a szürke pulóver volt, amit előző nap viselt. Orromhoz emeltem, hogy megszagolhassam: kölni, hajlakk és cigifüst illata volt.
- Andy?
Megfordultam, és Bill pislogott velem szemben a hálószobájának ajtajában állva.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte. Beszéde szinte érthetetlen volt, a száját is alig mozgatta. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg felöntött a garatra.
- Bill, te részeg vagy. - sóhajtottam, majd letettem a pulóvert.
- Lehet. - válaszolta elcsukló hangon, majd a kanapéra zuhant. Segítettem neki két lábra állni.
- És most szépen lezuhanyzol! - mondtam határozottan - Kimosod magadból az alkoholt.
Visszavezettem a hálószobába - ami szintén szörnyen nézett ki - majd onnan a fürdőbe.
- Egy forró zuhany. -emlékeztettem - Használj szappant is!
Szó nélkül engedelmeskedett, ezek szerint az alkohol jó megoldás erre. Becsukta maga mögött az ajtót, én pedig levettem a kabátom, és vártam.
Csak egy kinyúlt trikó és rövid nadrág volt rajtam, de tudtam, hogy Billt ez most nem fogja érdekelni. Abban a pillanatban biztos voltam benne, hogy reggel kib*szott másnaposan fog ébredni. Elkezdtem összepakolni a szobájában heverő cuccokat, és a kezembe akadt egy szinte üres vodkás üveg is, amit tuti, hogy tisztán ivott meg.
- Ugh.. - mordultam fel, miközben kidobtam az üveget a kukába.
Ezután a nappalit rámoltam össze, majd benéztem a hűtőbe. Nem volt benne sok minden, csak egy kis kajamaradék és gyümölcslé. Aztán megnéztem a konyha szekrényt, ahol kávét, cukrot és kenyeret találtam. Ez nem sok minden volt, és jó szakács sem voltam, ezért átgondoltam a lehetőségeim, és arra jutottam, hogy rendelek valami kaját. Ekkor szólalt meg Bill telefonja, ami a konyha pulton hevert. Felvettem.
- Bill Kaulitz telefonja. Itt..
- Andy, Tom vagyok.
Egyből felismertem Bill ikertestvérének, Tom hangját, ami eléggé zaklatott volt.
- Oh, szia.
- Figyelj, most hallottam a dologról. Nagyon rosszul van?
- Nem tudom, majd kiderül, ha végzett a zuhanyzással. - vallottam be - Nem rég jöttem fel hozzá, mivel szabadnapos voltam. Eléggé ki volt, mikor ideértem. Megpróbálom megvigasztalni.
- Oh, hála Istennek. Vagy milliószor keresett, de sajnos épp a stúdióban voltam, anyagot vettem fel egy új sráccal.
Tom egy eléggé elismert zenei producer volt. Ugyan olyan gazdag, mint a testvére, csak kicsit kedvesebb. Nem láttam túl sokszor, talán egyszer, mikor New Yorkba jött, hogy találkozzon Billel. De Bill nem ment el, mivel nem egy családközpontú ember.
- Mit írnak a híroldalak? - bár tudtam, hogy David már intézkedett, de tudni szerettem volna.
Tom csak sóhajtott egyet a vonal túlsó végén.
- Hát most már jobb. De van fent a neten egy videó, amiben azt játsszák le, ahogy lezuhan a kifutóról újra meg újra. Én a helyedben nem mutatnám meg neki.
- Dehogy mutatom! Még valami?
- Nincs. Szerintem ez nem fog kihatni a további munkájára. Jost jó munkát végzett, és beetette őket azzal, hogy rosszul rakták össze a kifutót, ez meggyőzte őket. És Karen Lee is azt nyilatkozta, hogy csak röviddel a show előtt építették fel, szóval valószínűleg Bill beperelheti a szervezőket.
Megkönnyebülten lélegeztem fel.
- Rendben.
- Most mennem kell - szólalt meg hirtelen - Szólj Billnek, hogy hívtam, és majd később is hívni fogom, oké?
- Oké.
Már csak a kattanást hallottam, ahogy letette a kagylót. Felsóhajtottam. Bill tényleg rettenetesen egyedül volt. De miért engem hívott ennyire kétségbeesetten? Csak két logikus magyarázatra tudtam gondolni:
1; Ő a főnököm. Tudta, hogy azonnal ugrok és megvigasztalom, ha Ő fütyül, még úgyis ha szabadnapom volt. Bár azt egy szóval sem említette, hogy vigasztalást akar, csak annyit mondott, hogy szüksége van rám.
2; Messze volt a családjától. Tom LA-ben, Simone Németországban. Azt is tudom, hogy előbb veti le magát egy felhőkarcolóról, minthogy felhívja az apját. És Josttól eltekintve - mint ahogy már említettem - én vagyok az egyetlen, aki azonnal ugrott, ha kéri.
Aztán volt egy harmadik ok is, bár ez elég valószínűtlen:
3; Valójában kedvel engem, és úgy gondolt rám, mint egy barátra... De hiszen, rengeteg barátja van, akkor meg miért a személyi asszisztensét hívta, és nem valaki olyat, aki nem neki dolgozik?
Az első opciót tartottam a legvalószerűbbnek. De azért próbáltam tévhitbe ringatni magam, hogy mégis csak a harmadik az ok. Ettől legalább javult az önbecsülésem is. Mert amúgy egy idiótának éreztem magam, amiért az első hívása után rohantam hozzá. Ez tök olyan volt, mintha nem lenne életem Billen és a rohadt karrierjén kívül.. ami egyébként igaz is volt.
Az olcsó, megtépázott órámra néztem, Billt már félórája elküldtem lefürdeni. Lehet meg kéne néznem, nagyon remélem, hogy tényleg zuhanyzik, és nem csinál semmi baromságot, mint például: belefullad a kádba. Na jó, ez gonosz gondolat volt, annyira talán nem volt kibukva. Vagy mégis? Azonnal a fürdő ajtóhoz rohantam és kétségbeesetten dörömbölni kezdtem. Hát igen.. kissé paranoiás vagyok.
- Bill! - kiáltottam be - Jól vagy?
Semmi válasz, majd hirtelen kilépett az ajtón, egy szál melegítőben. Megkönnyebbülten sóhajtottam, nem kéne ennyit idegeskednem, még a végén megzavarodok a saját hülyeségeimtől. Szemügyre vettem, szegény elég szörnyen és nyúzottan nézett ki. Aztán tovább jártattam a szemeim. Nem törölközött meg rendesen, a felsőteste még vizes volt, ahogy a haja is, amiből a vízcseppek egyenesen a szőnyegre hullottak. Bill egy elviselhetetlen személyiség volt, de azt sosem tudtam volna letagadni, hogy átkozottul szexi. Erősen koncentrálnom kellett arra, hogy a fantáziám el ne kalandozzon.
- Rosszul vagyok. - válaszolt a kérdésemre rekedt hangon. - Szörnyen érzem magam.
- Benyakaltál egy egész üveg vodkát, de nem hibáztatlak. - majd arrébb léptem, hogy a szobába jöhessen, ahol leült az ágyra. - Nem vagy éhes?
Megrázta a fejét.
- Mennyire rosszak a hírek?
Alig értettem, mert fejét a párnába fúrta.
- Um, nem olyan rosszak, mint amilyenre gondolsz. - álltam a szobája közepén félszegen - Minden rendben lesz, David mindent elintéz.
Egy ideig csendben feküdt hason az ágyában.
- Köszönöm. - szólalt meg végre - Hogy eljöttél.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt már hamarabb. Oh, egyébként Tom keresett, aggódott érted. Azt üzeni, hogy majd hív.
Semmi reakció.
Testsúlyomat egyik lábamról a másikra helyeztem, miközben a hajamat csavargattam, mint mindig, amikor zavarban voltam. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Tudtam mi a teendő ha Bill durcás, vagy szeszélyes, de Bill most csendes volt, ami elég ritka. - Bill?
Semmi válasz. Egy darabig hezitáltam, majd kiindultam a szobából.
- A nappaliban leszek, ha kellenék.
A kanapén ültem, és próbáltam ébren maradni, arra az esetre, ha Billnek kellene valami. Rá akartam gyújtani, de inkább bekapcsoltam a TV-t. A híreket néztem, amiben még mindig Bill eséséről volt szó.
- Ugyan már.. - motyogtam - Mintha még soha senki nem esett volna el, miközben sétált, azon a rohadt kifutón. - fogalmam sem volt, hogy ez miért olyan nagy cucc.
A felvételeken azt is látni lehetett, ahogy Bill neki ment a másik srácnak, mielőtt, a hatalmas felhőre esett volna, ami a díszlet része volt. Elfintorodtam, ez tényleg eléggé érdekes látvány volt. Karen Lee is nyilatkozott, azonnal felhangosítottam, tudni akartam, mit mond az esetről.
- Egyáltalán nem Bill hibája volt - mondta - Mint elmondtam, a kifutó eléggé rossz állapotú volt. Biztosan beszélni fogok a rendezőkkel erről az ügyről. Egyébként, mindennapos dolog, hogy megbotlik egy modell bemutató közben.
Hirtelen megkedveltem Karent, pedig minden azt gondoltam róla, hogy egy hülye liba. Bár az is volt, vígan élt apuci megöröklött pénzén, de ezek szerint mégsem volt olyan rossz ember.
- Sajnos nem mindenki olyan elnéző, mint Karen - vette át a szót a bemondó - Antonio, a Vouge divattanácsadója szerint egy modellnek nem szabad ilyen hibát ejtenie.
Bevágtak egy videót Antonio monológjáról, akiről tudni kell, hogy egy gazdag vén pasas.
- Szerintem Bill csinos kis pofija körül, túl sok felhő gyűlt össze mostanában. A Karen Show hatalmas lehetőség lehetett volna számára, erre tönkre teszi egy ilyen amatőr hibával. - bámult a kamerába méregdrága szemüvege mögül - Billy fiú, jobb lenne ha végre visszaszállnál a Földre közénk, és figyelnél arra, hogy hová lépsz!
- K*rva anyád! - mordultam fel, és ha nem Bill TV-jéről lett volna szó, biztos, hogy hozzávágom a távirányítót.
- Igaza van. - hallottam meg hátam mögül Bill fáradt hangját, aki csak bámult a képernyőre.
- Dehogy van! - csattantam fel méltatlankodva, majd elé álltam. - Mi van veled? Bill, kib*szott jó vagy abban, amit csinálsz, és ezt te is tudod! Miért adsz ilyen senkiháziak véleményére?
Bill gyengéden rám mosolygott.
- Túl kedves vagy velem annak ellenére, hogy én mindig lekezelően viselkedek veled.
Olyan erősen túrtam a hajamba, hogy szerint kitéptem a felét.
- Semmi baj. Vagyis te nem.. Oh, ez kínos.
- Igen, az. - rogyott le a kanapéra mellém
- Bill én nem úgy.. - kezdtem bele újra, de észrevettem, hogy még mindig azt az átkozott Antoniot nézte. Kikapcsoltam a TV-t, megköszörültem a torkomat, majd megszólaltam.
- Bill?
Még mindig a TV-t bámulta, ezért csettintettem kettőt az arca előtt.
- Bill, hagyd ezt abba, az Isten szerelmére!
Rossz állóan pillantott rám.
- Rendben, de akkor ne viselkedj úgy, mint az anyám!
Fújtattam egyet.
- Ezért fizetsz, emlékszel?
- Különben is mi a baj azzal, ha duzzogok?
- Az, hogy ez nem te vagy! - szidtam le - Nem lehetsz ilyen.. mint egy hisztis kisfiú!
- Oh, és miért nem? - kérdezte a hülye szemöldökét felvonva
- Azért, mert.. - szedtem össze a gondolataim - Bill, te egy kib*szott ikon vagy! Mindenki imád! Ha te lennél a világ legnagyobb gazembere, akkor is lennének olyanok, akik csakis téged akarnának a promóciókhoz!
Furcsán nézett rám.
- Tényleg így gondolod? - pislogott rám nagy szemekkel.
- Igen! - alig hittem el, hogy Bill sérült egóját ápolgatom. Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan, amikor nem hisz magában.
- David hisz benned, én hiszek benned.. és láttad Karen Leet? Ő is úgy gondolja, hogy nem a te hibád volt!
Felálltam, és a telefonjáért indultam.
- Ha megnéznéd a mobilod, láthatnád, hogy mennyi kedves üzenetet kaptál. És nem csak Tomtól, vagy olyanoktól, akikről azt gondolod, hogy itt kéne lenniük, hanem olyanoktól, akik.. akik szeretnek téged, annak ellenére, hogy hülyét csináltál magadból.
Bill nagy szemekkel pislogott rám, lehet megijesztettem a kirohanásommal.
- Nem te vagy az első szupermodell, aki elesett a kifutón, és garantálom, hogy nem is az utolsó. Mindenkinek lehet rossz napja. A tiéd a tegnapi volt.
Bill most már a padlót bámulta. Én pedig végre kieresztettem a gőzt, mindent elmondtam neki, amit szerettem volna. Azt, hogy mennyien szeretik, hogy mennyien hisznek benne, hogy mennyire csodálatos, és..
- Tényleg ennyire hiszel bennem? - fúrta aranybarna szemeit az enyémbe.
Nagyot nyeltem. Nem tudtam, hogy ezt most tényleg csak rólam kérdezte, vagy mindenkiről, akiről beszéltem. Bár teljesen mindegy volt, mert a válasz mindkét esetben ugyanaz lett volna.
- Tudod.. - ismét csavargatni kezdtem a hajam - Jobban hiszek benned, mint ahogy te azt képzeled.
Ekkor jöttem rá valamire. Eddig úgy tűnhetett, az egész panaszkodásom, arról, hogy Bill egy rabszolga hajcsár, és hogy utálom Őt, csak hazugság volt, pedig nem. Tényleg így gondoltam. De hittem benne, hittem a szépségében és a tehetségében. Teljes szívemből.
És még valami megvilágosodott előttem: ahogy egy őszinte mosoly jelent meg Bill arcán, nem érdekelt, hogy az életem kib*szott szánalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése