Pondicherry egyszerűen csodálatos.
A szállásunk közvetlenül a strand mellett van. Mindent körül vesz a fehér homok és a sekély tenger. Ez a hely francia gyarmat volt, szóval sokan beszélik ezt a nyelvet, ami néha jól jön. A tengerpart ezen része tele van körbe kerített szállodákkal, így szerencsére nincs is tömeg nyomor, mindenki az elfoglalt lakosztályában kuksol, főleg a modelleket, akik szintén a bemutató miatt jöttek.
Még csak tegnap értünk ide, de Bill - amint kialudta a jet laget - azonnal gyakorolni kezdett a showra. Bár az is igaz, hogy ez most sokkal színvonalasabb esemény lesz, mint a többi, tekintve a tényt, hogy az egész a tengerparton lesz. Oh, és tudjátok mit? Találkoztam Frederick Bruke-kal, személyesen! Itt most képzeljetek el egy fanatikus visítást.
Ez az ember lenyűgöző. Mindig is imádtam a ruhát, de múltkor a kis titkárnője eléggé kiakasztott. Elvégre ki vesz fel egy nagy képű, zakkant agyú libát? De szerencsére kiderült, hogy 'Sznob Sandra' nem nem tudott eljönni, így Fred az unokaöccsét, Gustávot hívta el, hogy segítsen neki itt Indiában.
Bruke nagyon laza. Mikor először találkoztam vele, egy rikító zöld bermuda fürdő alsó volt rajta. Egy divatikon, de a strandra úgy jött le, mint egy átlagos turista.
Íme két ok, amiért Frederick Burke kib*szott csodálatos:
1; Elég nagy fejes a divatvilágban. Ő tervezte a legkirívóbb ruhákat, amelyek mindig sikert arattak.
2; A ruhái tökéletesek nőnek és férfinek egyaránt. Ő az androgün stílus istene!
És természetesen van egy harmadik ok is:
3; Képes megjegyezni a neveket. Mindenki nevét: állványosok, asszisztensek, koreográfusok, mindenkiét. Ki hitte volna, hogy manapság még tud valaki ilyet?
Esküszöm, ha heteró lenne és 20 évvel fiatalabb, már rég belezúgtam volna.
- Andy, drágám! - szólított meg, miközben átsétált a hotel halján. Rám mosolygott, szemeit hatalmas Prada napszemüvege mögé rejtette. - A partra mész?
- Nem, arra várok, hátha Billnek szüksége lesz rám, Mr. Bruke.
- Szólíts Frednek, Andy. - mondta nagylelkűen, majd apai módon végig simított a fejemen.
Ez elég fura volt, mivel az emberek nem fordítanak sok figyelmet a személyi asszisztensükre. Frederick mégis megkedvelt engem valamilyen oknál fogva, mikor először meglátott Bill mögött ácsorogni.
- Bill túldolgoztat, édesem. Gyere le velem és Gustival a partra.
- Hát nem is tudom Mr. Bruke..Fred. Bill..
- Bill nem fogja bánni ha én és Gustav elrabolunk téged egy kicsit - nevetett, és megütögette a vállam.
- Fred, a szálloda igazgatója azt mondta, hogy ez a legjobb idő a strandolásra, ha nem akarsz leégni. - jelent meg Gustav Fred mellett, egy kissé idegesnek tűnt.
- Oké, oké. Gyere, Andy!
- Uh, én..
Gustav ekkor vett észre engem.
- Szia, Andy! Jössz velünk te is? - vigyorgott rám.
- De, Bill.. - pillantottam hátra, és megláttam, hogy Jost épp felénk sétál.
- Hát akkor, megkérdezzük Josttól. David, mit gondolsz, mit szólna az ifjú Bill ha ellopnám ezt a kislányt? - fordult David felé, aki rám nézett, majd vissza Bruke-ra.
- Miért is ne? A modellek szabadnapon vannak, szóval Bill amúgy is azt tervezte, hogy a szobájában marad egész nap.
Áruló.
- Nos, akkor! - csapta össze kezeit Fred - Andy, menj öltözz át! Gustav, keress nekünk szabad helyet, és találkozunk a parton!
Gustav rám mosolygott.
- Rendben.
Mire én is csak bólintottam, itt már hiába volt bármilyen ellenállás.
- Rendben.
Alig félórával később Gustav kísért le Fred elkülönítményéhez. Napozóágyak, lepedők feküdtek a hatalmas napernyő alatt. Mosolyognom kellett mikor megpillantottam Fredet. Az egyik napágyon feküdt egyik kezében pinacoladat tartott, és elgondolkodva pásztázta a strandot.
- Ah, Andy, ülj le! - ütögette meg a széket maga mellett. - Milyen 'mérget' szeretnél?
Leterítettem a törülközőm a homokba, majd ráültem. Hatalmas kalapomat felbillentve visszamosolyogtam rá.
- Reggel nem iszok alkoholt, Fred.
- Ah, szóval éjszakai lény vagy?
- Bizonyos értelemben.
Gustav huppant le mellém egy üveg sörrel a kezében, és a tengert kezdte kémlelni csendesen. Nem beszélt sokat, de volt benne egy teddymaci fajta báj, ami arra ösztönzi az embert, hogy jól megölelgesse.
- Elégedetlen vagyok a fürdőruha választásoddal, Andy. - szólalt meg Fred, miután végigmért.
Ezen most eléggé meglepődtem. Szerintem nem keltek botrányos látványt. Egyrészes fürdőruhát viseltem rövidnadrággal és kigombolt inggel. Szerintem jól nézek ki, bár nem mintha ez számítana a strandon.
- Miért?
- Túl sokat takarsz magadból. Meleg vagyok ugyan, de azt én is látom, hogy elrejted magad a heteró pasik szeme elől, ugye, Gustav?
A kérdés hallatán Gustav arca enyhe rózsaszín árnyalatot vett fel.
- Nem. - mondta csendesen és kissé zavart hangon - Szerintem jól néz ki.
Örültem, hogy rajtam volt a hatalmas napszemüvegem, és a szintén hatalmas kalapom, mert biztos vagyok benne, hogy a pironkodásom Gustavéval vetekedhetett volna.
- Fred!
Mindhárman felkaptuk a fejünket, és Bill láttuk meg felénk sétálni. Egy úszógatya volt rajta ing NÉLKÜL, fekete Gucci szemüveget viselt, plussz MOSOLYGOTT.
Ezek után minden joggal várhatjuk a repülő disznót is.
- Bill, fiam. Örülök, hogy csatlakozol hozzánk! David azt mondta, ma egész nap a szobádban fogsz maradni. - mondta Fred nyájasan - Gyere, ülj le!
Bill helyet foglalt a Fred melletti nyugágyon. Nem vagyok biztos benne, hogy közben, nem nézett-e rám a fekete lencsék mögül. Kalapomat jobban arcomba húztam, elfordultam és a tenger szelíd hullámait kezdtem fürkészni.
- Szerencséd, hogy megtaláltad előttem Andyt, Bill. Már biztosan lecsaptam volna rá.
- Igen, Andy nagyon... megbízható. - mondta Bill, mire felé fordultam, és meggyőződtem arról, hogy tényleg engem bámul. Alig akartam elhinni, hogy Bill megdicsért. Fredtől már megszoktam az elmúlt két napban, hogy folyton rólam áradozik, de Bill?
- Andy, bizonyára egy vén bolondnak fogsz nézni, de nagyon emlékeztetsz az első szerelmemre. - mosolygott rám Fred, amire én is egy vigyorral válaszoltam. - Az egyetlen nő, akit szerettem életem során.
- Szóval, Bill, izgatott vagy a show miatt? - fordult vissza Billhez, aki még mindig engem nézett, azt hiszem.. Miért van rajta az a hülye napszemüveg?!
- Persze, hogy az vagyok! - felelte kurtán - Már nagyon régóta szerettem volna veled dolgozni.
Bill egy s*ggnyaló, ehhez is nagyszerűen értett.
Összekulcsoltam a karjaim a lábaim körül, államat a térdemen pihetettem, és az előttem elhaladó sovány modelleket figyeltem, akiknek sokkal drágább fürdőruhái vannak, mint nekem. Napbarnított bőrök és hosszú szőke hajak mindenütt. És az összes modell, ugyan arra a bemutatóra jött, mint Bill. Ez az a 'távolság' köztem és Bill között, amit nem vagyok hajlandó elismerni.
- Ez nem olyan, mint New York, ugye? - kérdezte Gustav vigyorogva
Megráztam a fejem.
- Egy kicsit sem.. nem nehéz kitalálni, melyiket szeretem jobban, hm?
- Hát nem. - vallotta be - New York?
- Helyes válasz. Ez egy nagyszerű hely, de már előre látom, hogy unatkozni fogok itt egy hónapon keresztül.
- Sosem tudnék unatkozni a tengerparton. Imádom a szelídséget, ami a vízből árad, és van még vala...
- Elmegyek sétálni. - jelentette be Bill hirtelen, félbeszakítva ezzel Gustavot, majd felállt. - Andy, gyere velem.
Automatikusan követtem Őt, miközben integettem Frednek és Gustinak. Bill elég gyorsan ment, szóval szinte futnom kellett hogy tartani tudjam vele a lépést. A fene essen belé, meg a hosszú lábaiba?!
Már a nyelvem hegyén volt, hogy megkérdezzem, miért kellett elkísérnem, de inkább lenyeltem a kíváncsiságom. Bill nem szereti a kérdéseket.
- A bátyám holnap érkezik. - mondta végül
- Oh.. - lihetgtem a 'futástól' - Jön Tom?
- Csak egy testvérem van. - vágott vissza csípősen - Igen, Ő jön.
- Az jó!
- Miért?
Nagyon pislogtam. Megvagyok átkozva a hatalmas számmal.
- Uhm..
- Mindegy. - sóhajtotta - Vegyél ki neki egy szobát a hotelben.
- Rendben.
- Olyan messze tőlem, amennyire csak lehetséges, most nem bírnám elviselni magam körül a hülyeségeit. Lehetőleg azonnal intézd el, nehogy ezt is elfelejtsd, mint múltkor a limuzint!
A szavai annyira feldühítettek, hogy meg is álltam. Billt ez nem zavarta, ugyanúgy folytatta a sétát, én pedig csak vérben forgó szemekkel néztem utána. Egyszer követtem el hibát, és még azt is arcomba vágja? Egyetlenegy kib*szott hibát?!
Legszívesebben utána kiabáltam volna hogy: Remélem, nem esel orra a Bruke bemutatón Billy fiú!
De nem tettem, mégis csak a főnököm. Így hát megfordultam és visszaindultam a szállodába.
Gondoskodtam arról, hogy Tom szobája közvetlenül Billé mellett legyen, pont úgy, ahogy azt Bill nem szerette volna.
Úgy tűnik, ezt a csatát én nyertem.
***
Örülök, hogy már Tom is itt van, nagyon szórakoztató.
Mivel mindig figyel arra, hogy mindenki tudja, Ő is itt van, ezért mindig hangos és löki a hülyeségeit folyamatosan. Még Bill is vele együtt röhög mindenen, annak ellenére, hogy nem akarta, hogy a közelében legyen. Tom az a fajta ember, akit akaratod ellenére is kedvelsz. Erre persze az is rásegít, hogy imád flörtölni, és természetesen a hotel személyzete sem úszta meg ezt.
-Hogy sikerült elérned, hogy az italod kihozzák a partra a szállodából? - kérdeztem tőle, mikor egy pincér tálcán hozta Tom sörét.
Rám vigyorgott, majd a pincérre mosolygott, miközben elvette tőle a korsót. Miután elment a lány, odahajolt.
- Sokat segít ha gazdag és jóképű vagy.
Nevetve löktem meg.
- Azt hittem az öcséd a legegoistább a világon, de lehet, hogy tévedtem.
- Mindig is jobb voltam Billnél mindenben.
- Azt te csak hiszed.
- Ó, ugyan már, Andy! Bill egy tahó veled, és még így is kiállsz érte?
- Ez a munkám. - motyogtam - Tudod, vannak akik nem születtek gazdagnak és híresnek.
- Elfelejtetted a jóképűt.
- Oh, persze.
Tom csak megrázta a fejét.
- De te az asszisztense vagy, Andy, nem a személyi rajongója.
- Én hűségesnek nevezném. Perelj be érte.
- Inkább nem mondok semmit. - sóhajtott, majd belekortyol a sörébe.
- Kérlek, Tom, hagyjuk ezt. Különben is Bill tuti kifog akadni, amiért csak úgy ott hagytam a próbán. - emlékeztettem. Ugyanis azért üldögéltem most vele egy törülközőn, mert hirtelen megjelent a próbán, megragadta a karom és elráncigált. Még csak tiltakozni sem tudtam.
- Nem cseszhet le azért, mert éled az életed.
- De megpróbálja.
Tom csak megvonta a vállát.
- Hm, inkább nem mondom el a véleményem.
A következő hét is nagyjából ilyen volt. A délelőttök lustulással teltek a parton, a délutánok pedig a modellek próbáival. Elég haszontalannak éreztem magam, és ez elszomorított egy kicsit. Ráadásul a sós víz teljesen szétmarta a hajam, és olyan látványt nyújtott, mint a vulkán füstje.
És szintén meglepő. hogy Bill nem volt mérges rám, amiért leléptem Tommal.
- Nem bánom, ha kimész a strandra. - mondta hűvösen, miközben segítettem készülődni neki egyik reggel. Épp átnyújtottam neki a smink cuccait. - Miért kellene?
- Nem tudom, csak ha eseteleg szükséged lenne valamire..
- Az asszisztensem vagy, Andy, nem a dadám.
Azta, ezt nem is tudtam.
- Oké, Bill.
Mogorván nézett rám a tükörből.
Most meg mi van? Nem szóltam semmi rosszat!
Bill befejezte a haja elkészítését, majd a táskájáért nyújtotta a kezét. Csendesen nyújtottam át neki, ügyelve arra, hogy véletlenül se nézzek rá. Éreztem, hogy engem néz, én pedig arra koncentráltam, nehogy elpiruljak.
- Kimegyek a partra. Jössz?
Bólintottam
- Oké. Amúgy, Andy?
- Igen, Bill?
- Nagyra értékelném, ha nem töltenél annyi időt Tommal. Tudom, hogy ez egy nyaralás, de ne feledd, Pondicherry-n is nekem dolgozol.
Azt hiszem ezt zokon kellett volna vennem, de mégse tettem. Már majdnem megkönnyebbültem. Nem szoktam hozzá, hogy Bill ennyire elnéző velem.
- Rendben, Bill.
Lehet rosszul láttam, de mintha mosolygott volna, mikor kimondtam.
***
- Hé, Andy!
Esküszöm, Podicherry-n már mindenki tudta a nevem, és az emberek kedvenc időtöltése az volt, hogy folyton azt üvöltözték a strandon. Most is mindenki engem bámult, mire én csak pironkodva felnéztem, és megpillantottam Gustavot, aki épp felém kocogott.
- Oh, szia, Gustav! - rámosolyogtam, és megigazítottam a kalapom.
Rám vigyorgott, mint egy kisgyerek, amitől erős késztetést éreztem rá, hogy arcát megfogva gügyögjek hozzá. De inkább nem tettem. Nem hiszem,. hogy tetszett volna neki..
- Azzal töltöd az időd a parton, hogy ücsörögsz? - kérdezte, és észrevettem, hogy a kis pofija teljesen kipirult a sok futástól
- Igen. Tudod nem igazán szeretem a sós vizet..
- Még sosem próbáltad ki a hullám lovaglást?
Nem hallotta, amit az előbb mondtam? Nem szeretem a sós vizet!
- Nem..
- Szeretnéd kipróbálni? Megtanítalak. - rám mosolygott, mire én vissza rá. Muszáj volt, annyira lelkesnek tűnt.
- Hm.. - sóhajtottam, majd letettem a magazint, amit eddig olvastam. - Rendben!
- Nagyszerű! - felsegített, és karomat megragadva kezdett húzni maga után.
Öt perccel később, már arra próbált rávenni, hogy belemenjek végre a vízbe.
- Gusav, nem tudom, feltűnt-e, de k*rva hideg a víz! - visítottam fel, mikor lefröcskölte a lábamat.
Megrázta a fejét, majd még beljebb húzott. Fehérre harapdáltam az ajkam, annyira hideg volt! Esküszöm lezsibbadt tőle a lábam!
- Te fogod kifizetni a lábujj protézis műtétemet, Gustav! - mondtam neki, miközben már rég nyakig voltunk a vízben.
- Nem sokára jobb lesz - ígérte meg. Megfogta mindkét kezem, így szemtől-szembe álltunk. Elmosolyodott. - Oké, ha jön a hullám, ugorj fel, így a sodrás a hullám fölé visz.
Mi ez a baromság?!
- Rendben, ugorj!
- Mi van? - kérdeztem, teljesen felkészületlenül, de már csak annyit éreztem, hogy egy hatalmas hullám elvisz magával.
Tíz másodperccel később, fuldokolva, és a sós víztől kimart szemekkel bukkantam fel.
- B*ssza meg, b*ssza meg, b*ssza meg ...!- kiáltottam, és megrázta a fejemet vadul, mint egy kutya. - Ez szörnyű volt!
Gustav nevetett. Rajtam.
- Nem ugrottál, Andy!
- Ez hülyeség! -jelentettem ki, majd valami kutyaúszás félét produkálva elindultam a partra. De mielőtt kiérhettem volna, éreztem, hogy valami megragadja a lábam és húzni kezd lefelé.
Sikoltottam, amíg el nem nyelv a víz.
Ismét fuldokolva értem fel a víz alól, és nagyon pipán. Biztos vagyok benne, hogy már vagy egy liter sós vizet benyeltem. De ami rosszabb, hogy az orromban és a nyelvemen is éreztem a sót.
- B*zd meg, Tom Kaulitz! - üvöltöttem rá, és két kézzel kezdtem el püfölni, amint felbukkant a vízből.
Erre Ő csak megtörölgette arcát, Gustav pedig már-már hisztérikusan röhögött a háttérben.
- Itt? - vonta fel a szemöldökét. - Inkább a hotelben.
Arcába fröcsköltem egy jó adag tenger vizet.
- Ez még tőled is ócska volt, te barom!
Majd ismét "úszni" kezdtem kifelé, mikor feltudtam egyenesedni, Tom ismét lebukott a víz alá. Láttam felém úszni, gyorsan meglöktem és esetlenül kifutottam a partra. Nevetve kidugtam rá a nyelvem, mikor megláttam a 'jaj de szomorú vagyok" fejét.
- Hm, úgy tűnik, nagyon jól szórakoztok! - hallottam meg magam mögül az ismerős hangot.
Megfordultam, és Bill mellkasával találtam szembe magam. Felnéztem rá. Kissé szórakozottnak tűnt, mintha egy mosoly bujkált volna a szája szélén.
- Um..
- Ez aranyos.
- Ah..
- Jól kijössz a bátyámmal, ugye?
Nagyot nyeltem.
- Tom nagyon kedves.
- Én meg.. nem annyira, igaz?
- Őőő..
Hát, eddig úgy tudtam, hogy nagyon intelligens beszélgetőpartner vagyok, de lehet, hogy mégsem..
- Bill!
Billel mindketten a hangirányába fordultunk, és egy vékony vörös hajú modell lépkedett felénk. Beletelt pár másodpercbe, mire rájöttem, ki Ő: Leah. Ő volt az egyetlen, aki nem szerette Billt. Ő volt ugyanis Fred múzsája, míg Fred nem találkozott Billel, és hát mondanom sem kell, Leah ezt nem bírja elviselni.
- Oh.. Leah, hello. - mondta Bill feszengve, bár nem hibáztatom érte. Az egész nő kinézetéről sütött, hogy egy ribanc.
- Szóval te is itt vagy.. Freddie bemutatója miatt?
- Igen. - motyogta Bill. Senki nem tudja ennyire felbosszantani, mint Leah. Ez a nő maga az ördög.
- Nahát, elhozott magával?! Még a Karen bemutatós botlásod után is?
Bill csak bólintott.
Látjátok? Ez a Karen-es szarság nagyszerű példa arra, hogy Leah egy gonosz boszorka. Bill nem mert visszaszólni neki, még csak rá sem nézett.
De megtudom érteni, erre a nőre nem lehet ránézni. Olyan volt a pisze orrával és vörös hajával, mint valami medúza.
- Ó? - horkant fel gúnyosan Leah, majd fehér Dior napszemüvegét lángoló vörös tincsi közé tolta. - Majdnem tönkretetted szegény Karent Bill. Nem beszélve arról, hogy ez a te karrieredben is örök folt marad.
- És mit számít, hogy megbotlott, te ribanc? Mindig is fényévekkel előtted volt, és előtted is lesz! - szólalt meg egy hang tisztán és hűvösen. Meglepődve jöttem rá, hogy az a hang az enyém.
Csak egy lány tud elintézni egy szajhát.
Kihúztam magam, és felszegtem rá az állam. Még az sem érdekelt, hogy a hajamból csöpögött a víz, és mindenki minket nézett.
- Ó?! - morogta Leah szemöldökét hatalmas homlokára felvonva - Hát te meg ki a fr..?
- Andy, Bill asszisztense.
- Nos, Andy, Bill asszisztense - sziszegte ijesztően.- Fogd be a pofád, most a híres emberek beszélgetnek.
Csak annyit mondtam magamnak: Ez csak egy medúza, egy medúza, ne nézz a szemébe..
Figyelmen kívül hagytam a hangot a fejemben, és szemeim az övéibe fúrtam, majd flegmán ennyit mondtam:
- Akkor Billnek saját magával kéne társalognia, mert én még nem hallottam rólad.. hm.. nézzük csak.. soha.
Hangos "ooooohhh" hangzott el a körülöttünk állók szájából.
Ekkor már szemben álltam a modellel. Bill eléggé meglepődött mikor félre löktem és önként szembe szálltam a medúzával. Vagyis Leahval.
- Mit képz... - medúza arcáról üvöltött a méreg.
- Andy, kérlek. - motyogta Bill, és könyökömnél fogva próbált elhúzni - Hagyd.
De még az sem tántorított el, hogy Bill könyörgött nekem.
- Hallgass a köcsög főnöködre, Andy. - mondta Leah fenyegetően. - Vagy kicsinállak.
- Szeretném látni, ahogy megpróbálod, ribanc. - legszívesebben behúztam volna neki egyet.
- Andy.. - próbálkozott Bill újra hízelgő hangon - Kérlek..
- Gyerünk, Andy - köpte a szavakat - Bújj el, akárcsak a főnököd prosti karrierje..
A szemem Billre kaptam, aki úgy nézett ki, mintha Leah felpofozta volna.
- Mond el neki Bill, hogy egy vén és meleg tervezővel kellett "aludnod", hogy megkapd az első fontos melód..
Hazug. Egy hazug dög. Nagyon jól tudta, hogy mindenki minket figyel, és néhány idióta akár hisz is neki. És azt is tudták, hogy Fred Bruke-ról van szó.
Tudtam, hogy hazudik. Bill keményen megdolgozott azért, hogy eljusson idáig. Bruknak pedig olyan elvei vannak, hogy nem lenne képes ilyen ostobaságra. Tudom, hogy Leah irigy Billre, és arra, hogy egy pasi szebb nála, és eredményesebb is, mint Ő.
- Ez nem igaz, és ezt te is tudod. - mondta Bill halkan.
- Valóban? - szűkítette össze a szemeit Leah, majd elvigyorodott.
Éreztem, ahogy a gyűlölet száguldozik az ereimben. Soha senkit nem utáltam még ennyire, mint ezt a nőszemélyt.
- Mindannyian tudjuk mennyire különleges vagy, Bill, és hogy mennyire értékes vagy Fred számára.
Valami ismeretlen villant meg Bill szemeiben. Hamar rájöttem, hogy a fájdalom az. Fájdalom és megalázottság.
A következő pillanatban vadul Leah felé indultam, aki hátrálni kezdet, de hirtelen elvettem a limitált kiadású Dior szemüvegét, és az parton lévő tömeg előtt kettétörtem. Az emberek megdöbbenten horkantottak fel, nagyon jól tudták mennyit ér egy ilyen szemüveg. Fogtam a két darabot, és hagytam a homokba zuhanni őket, majd a bal lábam segítségével ripityára törtem azokat is. Csend volt, csak Leah sikított fel.
- Te k*rva! - kiáltotta - Tudod, te hogy mennyibe került?
- Egy évi fizetésem. - mondtam könnyedén. Azt hiszem még én sem hittel el, hogy azt tettem, amit.
- Légy átkozott! Te! - fordult Bill felé. - Te fogod ezt kifizetni! És soha többé nem vagyok hajlandó veled dolgozni!
- Billnek ehhez semmi köze! - mondtam indulatosan
- Ó dehogyisnem! Az ő asszisztense vagy, nem, te senkiházi!?
Billre néztem, aki Leaht bámulta.
Tudom, hogy a Bruke bemutató nagyon fontos Bill karrierjére nézve. Hiszen ez lesz az első kifutós megjelenése a Karen show óta, és ez nagyon fontos.
Sokkal fontosabb, mint én valaha is voltam.
- Nem, nem vagyok. - kapart a torkom, miközben kiejtettem a szavakat, de próbáltam tartani magam, és bátorságot gyűjteni ahhoz, amit mondani készültem. Bill felé fordultam.
- Sajnálom, Bill. De.. felmondok.
Bill csak elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Andy..
Visszafordultam Leahhoz, aki kissé csalódottnak látszott, amiért nem tud így kicseszni Billel.
- Megfogod kapni a kib*szott napszemüveged. Kicseréltetem, és elküldöm, te műmellű, üresfejű liba.
Nem volt épp a legjobb beszólásom, de jól esett kimondani ezt ennyi ember előtt.
Ezzel megfordultam, felvettem a cuccaim, és visszafutottam a szállodába.
És tudjátok mit? Életemben először most hagytam félbe bármit is. Már annyi ideje itt akartam hagyni Billt, és most végre megtettem.
Büszkének kéne lennem.
...
De volt egy olyan érzésem, hogy az még eltart egy darabig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése