( a következő rész valószínűleg csak két hét múlva jön, mivel ezen a héten érettségizem! )
Már a második cigarettámról pöcköltem le a hamut, kifújtam a füstöt, és az irodaház falához támaszkodtam. Ez a második cigiszünetem, mióta letettük a telefont Billel.
Enyhén szólva aggódtam, nem tudom, milyen meglepetést találjak ki.
Az igazat bevallva, sosem voltam az a romantikus fajta. Számomra baromságnak tűnik az egész. Tudom, tudom... A Billel való beszélgetésünk első fele eléggé csöpögős volt, de az más..
Billtől.. különlegesnek éreztem magam. Tudom, hülyén hangzik, de ez az igazság. Annyira irreálisnak tűnik, hogy olyasvalaki, mint Bill érdeklődjön egy olyan iránt, mint én. Ez egy kicsit zavar is. Úgy érezem, mintha viccet űznének belőlem.. mint azokban a tipikus középiskolás filmekben, ahol a népszerű srác porig alázza a különc csajt.
Nem hiszem, hogy valaha is megtörténne velem ilyesmi, de nem is tudom.. nevezhetjük lányos zavarnak, ha úgy jobb.
- Szia..Andy, ugye?
Érdektelenül pillantottam fel. Elkerekedett szemekkel bámultam az előttem állóra.
- Leah?
Oh, Istenem..!
Ő az. A Medúza.. vagyis Leah. Csodásan néz ki, vörös haja lófarokban áll a feje tetején, egy ízléses Ralph Lauren kabátot és egy magassarkút visel.
Bármennyire gonosz is, egy olyan divat megszállott ember, mint én, nem tudja letagadni, hogy van stílusa.
Aztán eszembe jutott..
A Medúza.
Előttem.
Szemtől szemben.
Nem kellene még mindig itt állnom, és a ruháját néznem. Már el kellett volna futnom előle, vagy felszállni egy gépre, ami elvisz.. bárhová, csak távol tőle! Vagy ásni egy gödröt a földbe, amiben eltűnhetek! Vagy tovaszállni.. Vagy elmondani egy láthatatlanná tévő igét! Vagy..
Leah nagyokat pislogott rám, majd csinos arca kissé eltorzult, és bár nehezen, de elmosolyodott.
Nos, vagy mosolyog, vagy a sok dohányzás már károsítja az agyamat.
- Szia. - mondta ismét kellemetlenül, majd hatalmas Prada szemüvegét még szorosabban fogta. Gondolom, hogy biztonságban legyen..
- Szia. - mondtam halkan
Még mindig van rá esély, hogy ez csak egy álom, ugye?
- Mit csinálsz itt? - bukott ki belőlem - Fred showjának még csak tegnap lett vége...
- Igen - nézett rám kellemetlenül - Kiléptem. Nem bírtam a gyűlölködő tekinteteket.
Na jó, ez tuti, hogy csak álmodom. Ez nem lehet ugyanaz a személy, aki Billt majdnem könnyekig alázta, engem pedig arra késztetett, hogy felmondjak. Fáradtnak látszik és aggodalmasnak, de ami a legigazságtalanabb, hogy még így is hihetetlenül vonzó.
- Azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel. - mondta nagyon halkan.
- Mi?
Mi a fene folyik itt? Ez valami trükk, biztos vagyok benne. Körbenéztem. Az utca meglehetősen üres. Akár le is szúrhatna a Jimmy Choo cipőjének sarkával, úgy, hogy senki sem látná.
Komolyan vissza kell vennem a napi cigi adagom. A nikotin már kásává változtatta az agyam.
Leah világos szemeit kék tusvonal keretezi, és józannak is látszik, tulajdonképpen ugyanúgy néz ki, mint mindig. Kivéve, hogy most nincs gúny a szemében. Szóval, mi ez az egész bocsánatkérősdi?
- Biztosan rossz véleménnyel vagy rólam.
- Um..
Igen. De lehet nem kellene? Csak azért, mert bunkó volt Billel, még nem jelenti azt, hogy Ő egy szörnyű ember. Hiszen lehet, hogy valakinek jó testvére, vagy esetleg egy kutyus szerető gazdája.
De aztán eszembe jutott Bill, és az, ahogy Leah gúnyosan, lenézően méregette, ahogy fájdalmat okozott neki.
Mi a fene van velem? Nem kedvelhetem Leaht!
- Nem hibáztatlak érte. Billnek dolgoztál, és én soha sem voltam túl kedves hozzá. - tekintetét a talajra kapta, a Converse cipőmre - Milyen aranyos cipők! A békejeleket te magad rajzoltad oda?
Oookéééé... ez most nagyon random volt.
- Igen. De mit is mondtál?
- Oh. - kicsit csalódottnak tűnt, amiért visszatértem a fő témához. - Hm.. Sajnálom azt a ribanc bunyót.. aznap kissé ittas voltam, és úgy éreztem megsértettél.. és Bill.. - eléggé zavarban volt - Hm.. ne mond el senkinek.. nem tudom, hogyan fogja ez változtatni benned a rólam kialakult képet, de..
Gyerünk kis anyám, nem érünk rá egész nap!
Vett egy mély lélegzetet, és a következő mondat bukott ki belőle:
- Tudtad, hogy Bill és én.. együtt voltunk?
- Mi? Mint egy pár? - bámultam rá megrökönyödve
- Igen..
Bill és Leah?
BILL és LEAH?
ATYA-ÚR-ISTEN!
Mindjárt elhányom magam. Ez még annál is rosszabb, mikor a bátyámmal valamilyen furcsa okból elbújtunk a szekrényben, és hallottuk, ahogy anyánk az akkori pasijával szexelt.
Mármint Bill, a pasim? És Leah?
Leah furcsán nézett rám.
- Andy? Jól vagy?
Legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá.
- Igen. -motyogtam - Azt hiszem, elhányom magam, ennyi az egész.
Ez nem lehet igaz...
Ha holnap leszáll Bill gépe, megölöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése