Assisting Perfection - #13: Legyünk romantikusak aztán őrüljünk meg (+18)

Tulajdonképpen kevesebb, mint egy hét alatt át költözhettem volna Bill lakásába. Mégis két hétet mondtam Billnek, próbálam késleltetni a költözés napját amennyire csak tudom.
Minden cucc becsomagolva, az egész életem bőröndökbe van zárva, szó szerint. A tetőtér mégis majdnem ugyanúgy néz ki, mint általában. Minden a főbérlőé, kivéve a kanapét, amit Casey és én vettünk két éve. Case azt mondta, Ő majd elviszi a kanapét hozzájuk, ha elmentem.
Uh.. ha elmentem.

Oké, tudom, hogy igent mondtam Billnek, de akkor is nagyon ideges vagyok. Case - aki ugyebár felhőtlen boldogságban él együtt Georggal - nem igazán értette, mi a bajom.
- Ne úgy akard felfogni, mintha férjhez mennél, Andy! - mondta nekem, kezeit parancsolóan a csípőjére rakva.
Felnéztem az újság fölül, amiben épp az álláshirdetéseket nézegettem.
- Tudom, de.. Jaj, Case! Ez.. annyira ijesztő.
- Komolyan mondom, sokszor nem értem, mi van veled.
- Nyugi, - motyogtam, miközben bekarikáztam egy hirdetést - én se.
- De miért..?
- Casey. Már mondtam. Nem tudom. Talán azért, mert az a lakás, annyira.. elegáns. Utálok ott lenni, még úgy is, hogy tudom, Billé. Folyton azon aggódom, nehogy kiöntsek valamit a kanapéra. Annyira fehér..
- Hű, Bill biztos nagyon kiakadna..
- Szerintem meglehetősen jól viselné.. Mostanában azt mondogatja, hogy Ő maga fog odarángatni, ha magamtól nem megyek. - mély levegőt vettem - Szükségem van egy munkára. Tök haszontalannak érzem magam.
- Mi van a tegnapi állás interjúval?
- Úgy tűnt a fickót jobban érdekelte, hogy juthatna a bugyimba..
- Oh, és az esti?
- Ugyanaz lett volna, mint a magazinnál, csak kevesebb lett volna a fizetés.
- És a..?
- Mindegyik ugyanaz.  - tettem le az újságot - F*szom kivan! Ezek még csak meg sem közelítik, amit szeretnék. Én csak.. - teljesen kétségbeestem
Casey biztatóan rám nézett.
- Minden rendben lesz, Andy.
- Jó lenne.
Felnevetett, majd a hatalmas faliórára nézett.
- Már ennyi az idő? A francba, már félórája Georggal kéne lennem!
- Én nem aggódnék. Szerintem már megszokta, hogy mindig késel.
Egyik kezével felkapta a táskáját, másikkal pedig nekem intett. "Szia!"tette hozzá kifelé menet, majd becsukta maga mögött az ajtót. Sóhajtottam, majd firkálni kezdtem az újság papírra. Két dolog nagyon aggaszt: Bill, és a hülye döntésem, hogy felmondtam.
Akkor is találni fogok egy normális állást, sikerülni fog!

De összeköltözni Billel?
Nem tudom, miért rágom magam ezen. Egyszerűen nem tudom feldolgozni. Volt már pasim, de ez az összeköltözés, elég.. intim.
Két magyarázatom is van, amiért nem akarok költözni.
1; Jó lett volna fizetni a bérleti díj felét, de Bill a legrosszabbkor találta ki ezt az egészet.
2; Bill új lakásának címe máris kitudódott a paparazzók körében, pedig még Ő maga sem járt ott. Legalábbis nem a főbejáraton. Szóval nekem is mindig a hátsó bejáraton kell besurrannom. Ez elég rossz érzés.
És van egy harmadik ok, ami legjobban idegesíti Billt:
3; Munka nélkül kb. semmit sem engedhetek meg magamnak. De nem akarok élősködni. Nem akartam volna költözni, amíg nem találok munkát, de Bill erősködik.

És van egy másik dolog is: az anyám.
Mindennap felhív és arra kér, sőt könyörög, hogy kezdjek már el randizni. Mivel természetesen nem beszélhetek neki Billről, ezt el kell viselnem. Imádom, mikor közli velem, hogy egy-egy voltosztálytársam férjhez ment. De a horror az, mikor utalón hangon azt mondja, hogy "Dahlia fia" vagy "Linda unokaöccse", és hogy ők milyen aranyos kisfiúk.
Szóval, anyám mindig kiakaszt. A legrosszabb mégis az, hogy hazudnom kell neki, hiszen már van barátom.
Csak erről szinte senki sem tud.
Hű, most jövök rá, milyen elcseszett az életem.

***

Zsinórban a harmadik füstkarikát fújtam ki, így nem arra kellett koncentrálnom, hogy a francba fogok munkát találni.
A meghallgatások alapvetően nem voltak rosszak, az állásokkal van a baj. Egyik sem az, amit szeretnék. Nincs még elég hírnevem, ahhoz, hogy megkapjam azt az állásajánlatot, amire várok. Túl sok bulvárhoz kapcsolódó munkahely van az önéletrajzomban.. 

Elnyomtam a cigarettám és kezem összekulcsoltam a fejem mögött. Hirtelen megcsörrent a telefonom, mire én csak szemeim lehunyva mérgelődtem - mivel k*rvára vasárnap reggel van -, de végül felvettem.
- Igen?
- Szia, Andy!
Azonnal jókedvre derültem.
- Szia, Bill!
- Képzeld, szabadnapot kaptam mára Josttól! Azt mondta szükségem lesz rá, mivel hosszú hét elé nézünk.
- Ami azt jelenti, hogy éjszakánként is dolgoznod kell majd, igaz?
- Valószínűleg.. Csak ez a seggfej nem meri megmondani a szemembe.
Felnevettem.
- És mi a terved mára?
- Veled lenni.
- Reméltem, hogy ezt fogod mondani.
Bill ásított egyet.
- Szóval, a lényeg, hogy hamarosan ott vagyok.
- Rendben.
Letettük, majd mély levegőt vettem.

Van egy ötletem, de kéne hozzá egy kis segítség. Ismét felkaptam a telefont, és tárcsáztam.
- Szia!
- Szia! Case, szükségem lenne a tanácsodra..

***

Minden készen áll, én pedig nagyon ideges vagyok. A szobámban járkáltam fel-alá, Casey szerint így lehet a legjobban levezetni a stresszt.
Ekkor megszólalt a csengő.
Lihegve rohantam ajtót nyitni, szinte letéptem a láncot a zárról. Bill kissé fáradtan állt előttem.
Mindig fura időpontokban jön hozzám, vagy korán reggel, vagy késő este. És mindig kalapot, sapkát vagy hatalmas napszemüveget viselt, amit csak ajtónyitás után vett le.
- Jó reggelt! - mondtam kifulladva
- Mi jó benne? - kérdezte mogorván. Én csak megforgattam a szemeim, beengedtem és becsuktam az ajtót.
- Milyen vidám vagy ma.
- Csak kimerült. - sóhajtotta
- Akkor majd a meglepetésem felvidít! - megfogtam a kezét és behúztam a szobába.
- Terveztél nekem egy meglepetést? - kérdezte szkeptikusan
- Mintha nem tudnád, hogy értek a szervezkedéshez
Bill már épp válaszra nyitotta a száját, de meglátta a szobát.
- Azta!
Mindenhová fehér lepedőket, párnákat raktam, gyertyákkal kiegészítve. Remélem, hogy hasonlít Bill elképzelt "jelenetéhez." Szerintem egész jól sikerült, pedig én vagyok az, aki ha ilyen részletet lát egy filmben, akkor elröhögi magát, hogy ez mennyire nyálas.
- Ezt te csináltad? - nézett rám hitetlenkedve
- Ne-nem tetszik? - körbe néztem. Bár még túl korán volt ahhoz, hogy hét ágra süssön a Nap, de még így is félhomályba borította a szobát a függönyön át, szóval csak néhány gyertya égett. - Elpakolhatom őket. Én csak arra gondoltam... Úristen, ez borzasztó. Tök olyan, mint azok a klisés jelenetek a filmekben, ugye? Basszus.. Sz*r az egész. Menj csak ki a nappaliba, addig én elpako..
Nem tudtam befejezni a mondatot, mivel Bill szája belém fojtotta a szót.
- Ez gyönyörű! - mondta - Én csak.. meglepődtem.
- Akkor jó. - mosolyodtam el megkönnyebbülten - Casey segített. Az a sok béna film, amit meg kellett néznem vele, végre kifizetődött.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt tényleg te csináltad. - rázta meg kissé a fejét, és belépett a szobámba.
Nem válaszoltam, csak levettem a kabátját, majd tarkójánál fogva lehúztam magamhoz, hogy szenvedélyesen megcsókolhassam. Éreztem, ahogy elvigyorodott miközben visszacsókolt. Lassan az ágy felé kezdtem húzni.
- Ah.. Andy, még nem zuhanyoztam. - fogai végig szántották a torkom, felsóhajtott, lehelete csikizte a bőröm.
Lassan eltoltam magamtól majd kinyitottam a fürdőszoba ajtót.
- Akkor gyere!
Bill csak állt és engem bámult, majd ajkai zavart mosolyra húzódtak.
- Mi?
- Ne kellejen még egyszer elmondanom! Gyere!
Ismét csodálkozva rám nézett, fejét hátradöntve élvezte, ahogy csókolgattam a nyakát, miközben Armani ingét kezdtem kigombolni.
- Mi ütött beléd? Máskor ezért könyörögnöm kell..
- Be vagyok indulva. - mondtam neki vigyorogva, kissé összerezzentem, mikor hajamat meghúzva emelte fel a fejem, hogy a szemebe nézhessen - Na, gyere már!
- Szeretem, mikor ilyen vagy.
- Te teszel ilyenné. - ellöktem magamtól, és ismét a fürdőszobához mentem, levettem az ingem. - Mire vársz még?
Bill csak állt és engem figyelt. Lassan egy hatalmas vigyor terjedt szét az arcán. Az ingem a földre hullott, és én már a melltartókapcsommal babráltam.
- A falnál foglak megd*gni. - mondta pajkosan, és levette a saját ingét is.
Elvigyorodtam, majd a fürdőbe mentem.
Teljesen levetkőztem, a zuhanykabinba léptem és elhúztam a függönyt. Bill még mindig kint volt, szóval inkább megengedtem a vizet. Felsóhajtottam, mikor a meleg víz a bőrömhöz ért. Hajamba túrtam, a víz már-márt forró volt, de jól esett. 
Csukott szemekkel élveztem a forrófürdőt, majd meghallottam, hogy Bill elhúzza a függönyt. Nem fordultam felé, még csak a szemem sem nyitottam ki, csak annyit éreztem, ahogy átkarolta a derekam és fejét nyakamba fúrta. Meztelen volt, a teste szinte lángolt, és éreztem még valamit, valami keményet.
- Még mindig nem tudom, miért csinálod ezt.
- Én sem. - megfordultam, és óvatosan megsimogattam az arcát - De ha nem akarod, hogy abbahagyjam, akkor fogd be!
Rám vigyorgott.
- A legkevésbé sem akarom, hogy abbahagyd, de..
- Bill, kérlek! - ismét lehúztam magamhoz, óvatosan ízlelgetni kezdtem az ajkait.
Egy pillanatra már azt hittem, én irányítok, de Bill a erősen a falnak nyomott. Ráharapott az alsóajkamra, majd szívogatni kezdte, én közben a hajába túrtam, ami most nem volt tele hajlakkal.
- Várj! - toltam el magamtól egy kicsit - Nem úgy volt, hogy zuhanyozni jövünk?
- Andy..
Elnevettem magam a türelmetlensége miatt. Ettől mindig.. nem is tudom.. kívánatosnak érzem magam. Megragadtam a tusfürdőt, és nyomtam a tenyerembe.
- Akarod, hogy segítsek?
Aranybarna szemei elkerekedtek.
- Ez most komoly?
Ránéztem egy fajta "Szerinted?" nézéssel.
- Nagyon is az.
Összedörzsöltem a tenyereim, majd mellkasába masszíroztam az eperillatú szappant.
- Ha nem lennél, ki kéne találni. - lehelte, kezét végig futtatta a hátamon, közelebb húzott és éhesen nekem esett.
Felsóhajtottam, és egy kicsit hátrébb álltam.
- Andy, mit..
Elakadt a szava, mikor megérezte, hogy kezem a farkára vándorolt. Gyengéden megszorítottam, és örömmel töltött el, mikor felnyögött az érzéstől. Egy pillanatra megálltam, a szemébe néztem.
- Oh, Istenem! - mondta remegő hangon, miközben a hajamba túrt - Ne hagyd abba!
Lecsendesítettem. Még mindig simogattam, miközben térdre ereszkedtem.
- Bill, annyira kemény vagy.
- Andy.. - hosszan nyögött fel, mikor számba vettem férfiasságát. - Baszki Andy! - erősen meghúzta a hajam, amitől összerezzentem, de egy pillanatra sem álltam meg. Élveztem, hogy Bill magatehetetlenül, mély hanggal nyögdécseli a nevem. - Andy, el fogok menni.
És így is volt. A számba élvezett egy hatalmas nyögés kíséretében. 
Hirtelen felállított a falnak lökött és erőszakosan megcsókolt. Már fájt ahogy, fogaival tépte az ajkaimat, de nem akartam, hogy abbahagyja.
És nem is hagyta.

***

A legtöbb romantikus filmben a nő mindig a férfi hatalmas karjaiba bújik. De Bill és én ebben is mások vagyunk.
Háttal feküdtem neki, Ő arcát nyakamba fúrva karolta át a derekam. És ez így jó.
Imádom, ahogy a teste melegével felmelegít engem is, ahogy puha bőre hozzám ér. 
Ujjaimmal végig simítottam az alkarját. Odavagyok a tetoválásáért, imádom követni a tinta útját az ujjammal. Imádom, ahogy a nyakamba lélegzik. Imádom érezni a szívverését a bőrömön.
És.. azt hiszem tényleg szerelmes vagyok Billbe.

Amikor erre gondolok, az mindig megijeszt. Mindig is akartam Őt, mindig is vonzódtam hozzá, de azt sosem gondoltam, hogy ez valójában szerelem. Mármint, olyan igazi szerelem. A szerelem bonyolult és ijesztő. És egyébként még ki sem mondtuk egymásnak, hogy "szerelek", mindig csak a "kedvellek" vagy a "hiányzol" szavak használjuk, mert ezek nem tűnnek ijesztőnek.
De tudjátok, engem már ez is jó érzéssel töltött el.
Jó érzés Bill közelében lenni, még annak ellenére is, hogy sokszor kiakaszt a f*szságaival.

Bill felsóhajtott és felült az ágyban. Nyafogni kezdtem, kitártam a karjaim, mire Ő elmosolyodott, és lehajolt, hogy rövid csókot lehelhessen ajkaimra.
- Mennem kell. Jost meg akarja beszélni velem néhány bemutató időpontját.
Tudom, nem kérhetem, hogy maradjon. Csak feküdtem és néztem, ahogy öltözködik. A teste által felmelegített takarót magamhoz húzva szomorúan sóhajtottam fel.
- Hé, ne csináld.. Az hittem, kettőnk közül én vagyok a hisztis.
- Meg sem szólaltam.
- Úgy nézel ki, mint egy kiskutya.
Én csak kinyújtottam rá a nyelvem, mire Ő elvigyorodott, és visszaült mellém az ágyra. Aranybarna szemei csillogtam, óvatosan végig simította a hajam.
- Bárcsak csinálhatnék rólad egy képet.
Felemeltem a szemöldököm, és mellkasomra húztam a takarót.
- Nem vagyok pornósztár!
- Nem azért mondtam! Csak pont olyan vagy.. - nem fejezte be, helyette kezeivel próbált tovább magyarázni.
- Mint az ideális "átszexelt éjszaka utáni reggeled"? - kérdeztem reménykedve
- Honnan tudsz te erről? - lepődött meg
- Bill, elolvastam az összes interjúd.
Elmosolyodott, mint mindig, mikor lebukok az iránta kialakult megszállottságommal.
- Mindig is tudtam, hogy egy ilyen elrendezésű kép tökéletesen nézne ki. - szórakozottan kezdett el játszani egy hullámos hajtincsemmel, miközben felsóhajtott - Tudod, a modellkarrierem előtt mindig is profi fotós akartam lenni.
Nyugtalanul nézett rám, mintha aggódna valamiért, mire én felnevettem, és meglepetten ennyit mondtam.
- Érdekes lenne... te, a kamera mögött.
- Talán.. ha majd abbahagyom a modellkedést.. kipróbálom a fotózást.
Rá mosolyogtam, nagyon elcsodálkoztam, és nagyon hálás vagyok, amiért ezt elmondta nekem.
- Szeretném majd látni ezt. Én úgy értelmezem ezt, hogy bár eltűnsz a kamera elől, mégsem fog egyedül hagyni téged.
Felnevetett.
- Igen, sokan mondták, hogy a kamera szeret engem.
- Igen, ez igaz.
A mondat folytatásához már nem volt bátorságom, csak gondolatban: de nem annyira, mint én.

***

A telefonom idegesítően hangosan kezdett el csörögni, de az még idegesítőbb, hogy sehol sem találom. Mérgelődve forgattam fel a szobámat a kis fekete kütyü után. Néha nagyon utálom a technológiát. Mennyivel jobb volt a vezetékes telefon: volt állandó helye, nem tudott ide-oda bujkálni a lakásban és..
Ah, megvan! Felkaptam, és sietve beleszóltam.
- Itt Andy!
- Szia, Andy! Tom vagyok.
- Tom? Mi a f*sz van? Miért kell éjjel fél tizenkettőkor felhívni, te s*ggfej?!
- Hű.. Csökkentsd a nikotin adagod, Andy. Káros az idegeidre.
Összeszorítottam a fogaim, majd lassan kifújtam a levegőt.
- Mit akarsz?
- Semmit. Csak azon gondolkodtam, nem szeretnél-e kilépni a kis íróasztalod mögül, és LA-be jönni inkább?
- Tom. - mondtam halkan és komolyan - Beszívtál?
Felnevetett.
- Nem. Munkát ajánlok, te idióta!
- Mi van?
- Bizony. Emlékszel a hisztis énekesre? Ismét elüldözött egy stylistot. Gyorsabban váltogatja őket, mint ahogy te elszívsz egy cigit.
- Azt te csak hiszed! - vágtam vissza - De inkább a lényeget mond. Mi van a munkával?
- A srácnak kéne egy stylist. És nem az én dolgom öltöztetni, Ő meg nem akar magától. Szóval told ide a s*gged, ha érdekel a dolog.
Elakadt a lélegzetem, alig tudom elhinni, amit mond.
- Ugye erre nem Bill vett rá?
- Mi van? - kérdezte zavarodottan - Nem, már vagy egy hete nem beszéltem vele. Csak az gondoltam, hogy ez neked való feladat lenne.
- Az is! Oh, Istenem! De.. nem tudom. Úgy értem, ez nagyon kedves tőled, de..
- Hagyjuk a mellébeszélést. Ha azt hiszed, hogy most szívességet teszek neked, akkor tévedsz. Ez a srác kész rémálom. Tuti, hogy te is hamar itt hagynod. Nem értem, miért nem válassza ki egyedül a ruháit, ha utálja a stylistokat. Nekem is spórolna vele egy csomó pénzt. Szóval te vagy az új szerencsés - vagy szerencsétlen - jelöltem mellé.
- Oh.
Lassan az ágyra ültem. Azt hiszem csak most fogtam fel az ajánlatot. Egy munka. Egy olyan munka, amilyet mindig is akartam. És most itt van előttem, csak ki kell érte nyújtanom a kezem..
- Szóval, benne vagy?
Naná! Üvöltötte az elmém, de aztán nyeltem egyet.
- LA-be kéne mennem?
- Csak egy kis időre. Amíg a felvételek és promózás lemenne. Pontosan nem tudom megmondani, attól függ, hogy Alex befut, vagy sem.
- Oh. - kifújtam a levegőt, és hagytam, hogy egy bugyuta mosoly lepje el az arcom - Ezt még meg kell beszélnem Billel, de.. azt hiszem, benne vagyok!
- Jó. Beszélj a bátyámmal, aztán szólj, hogy megadta-e a királyi engedélyt.
Felnevettem.
- Rendben.

Végre elértem az álmom, és semmi áron nem fogom elengedni.

***

- Hé, Bill! Én vagyok az, Andy. Miért nem veszed fel? Mindegy, ha ráérsz, hívj vissza! Sőt, inkább gyere ide! Beszélnem kell veled, oké? Szia!
Fejeztem be az üzenetet, és átkoztam magam, amiért már megint hülyén szólt a hangom. Letettem a telefonom és lerogytam a kanapéra. Már egy hete nem láttam Billt. Kétszer hívott fel, és akkor is zaklatott volt a hangja. Valami magazin fotózásról mesélt, de normálisan nem tudtam beszélni vele.
És rettenetesen hiányzik.
Tudom, ez most nyálas volt, és furcsa, de.. nem is tudom. Lassan teljesen a rabjává válok, jobban, mint a ciginek. De ez persze az én hibám is, engedtem, hogy az ujjai köré csavarjon. Ha nem letten volna ilyen buta, akkor most nem akarnék minden percben vele lenni. 

Sóhajtottam egyet, és unalmas képpel bámultam tovább a TV-t.
Hiányzik mellőlem Bill. Az, ahogy megsimogatja az arcom, ahogy végig futtatja az ujjait a hátamon. Hiányzik a bőre tapintása, a tetkói.. Már előre félek, mi lesz, ha újra látom.

Az álmodozásról ennyit. Megszólalt a csengő.
- Ez gyors volt! - mondtam, miközben beengedtem Billt.
- A forgatás nem volt messze. Tulajdonképpen fel tudtam volna venni a telefont, de akkdfkn - megzavartam a mondatát, mivel hirtelen, magamhoz rántva megcsókoltam.
Bill készségesen csókolt vissza, és szorosan átölelte a derekam, miközben én még lejjebb húztam magamhoz.
- Valami baj van? - kérdezte lihegve, miután szétváltunk. Ujjaival óvatosan eltűrt egy kósza hajtincset a szemem elől.
- Nem. Jó hírem van!
- Vagyis?
Szinte húztam magam után a nappaliba.
- Találd ki!
- Végre odaköltözöl hozzám? - kérdezte, majd leült a kanapéra. Megálltam előtte.
- Még nem, Bill. De ez jobb!
Bill elvigyorodott az izgatottságomat látva.
- Igen? Na, ki vele!
- Kaptam egy munkát!
- Mi? - hát erre biztos nem számított, de továbbra is érdeklődőnek tűnt - Hol?
- Tom ajánlotta! Stylist lehetek az új énekes mellett, akivel most készít felvételeket!
- Tom munkát adott neked..?
- Igen! - ültem le mellé - Hát nem nagyszerű?
- De..
- Ugye, nem te mondtad neki?
- Nem. - rázta meg a fejét kissé kábultan - Úgy értem, anyut már egyszer megkértem erre, de..
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm - Mit kértél Simonetól?
- Megértem, hogy adjon neked munkát. Azt hittem felmondasz a Karen-os bukásom után. Mindig olyan szeszélyes voltál, és.. azt hittem eleged lett belőlem. - nem nézett a szemebe -Szóval megkértem anyut, hogy segítsen neked.
Csak ültem a kanapén hitetlenkedve, és azon gondolkodom, ciki lenne-e, ha bevallanám, hogy a szeszélyességem oka az volt, hogy totál beleesetem.
- Ez nagyon kedves tőled.
Megvonta a vállát.
- Na, de mi a helyzet az új állásoddal?
- Oh, igen. Tom felhívott, és azt mondta, enyém a munka, ha szeretném. Bár állítólag a srác mindenen rinyál..
- De már volt dolgod ilyennel, nem?
Megforgattam a szemem, és adtam egy puszit az orrára.
- De. Amúgy azt is mondta Tom, hogy ez a srác kemény dió lesz, de én szeretem a kihívásokat. Szóval mondtam neki, hogy megbeszélem veled, mielőtt LA-be repülnék..
- Várj. LA? - arrébb húzódott és megrökönyödve nézett rám, ami eléggé meglepett engem, sőt, irritált - Te kib*szottul LA-be akarsz költözni?
- Hát, igen. De csak egy-két hónapra, amíg elkészülnek a felvételek és..
- Nem, Andy! - határozottan, parancsolóan mondta. déja vu..
- Hogy érted azt, hogy "nem"? - kérdeztem indulatosan. Felállt a kanapéról, az ablakhoz sétált, háttal volt, így csak a kabátját bámultam - Bill!
- Nem akarom, hogy Los Angelesbe költözz!
Felálltam, hogy odamenjek hozzá, de a mondata megállított. Teljes sokkban álltam a nappali közepén.
- Bill. Ne legyél eszetlen! Ez nem hosszú idő, és amú..
- Egy egész kib*szott hónap neked nem hosszú idő? - hirtelen megfordult, és döbbenten vettem észre, hogy szemeiből üvölt a düh.
- Nem. - mondtam csendesen a hangos kitörése miatt - Nem az. Ne tégy úgy, mintha te még sosem hagytad volna el New Yorkot...
- Egy hétre maximum! - vágott közbe mogorván.
Összeszorítottam az ajkaim.
- Megengednéd, hogy befejezzem a mondataim?
- Nem akarok hallani semmit!
- Nem adtam választási lehetőséget, - próbáltam nyugodt maradni - szóval ne viselkedj úgy, mint egy kisgyerek.
- Oké. Szóval ez vagyok én. Egy gyerek.
- Bill, miért vagy.. - megráztam a fejem, minek következtében a hajam az arcomba bukott. Kezemmel idegesen tűrtem vissza a tincseket a fülem mögé, pedig azt hittem, ezt a rossz szokásom már abbahagytam - ennyire hülye?
- Hülye vagyok, mert nem akarom, hogy a barátnőm több száz kilométerre költözzön tőlem? Vagy azért, mert azt akarom, végre velem éljen?
Csak néztem rá. Nem tudom elhinni, hogy már megint felhozta ezt a témát.
- Egyetlen egy oka van annak, amiért nem akarok hozzád költözni: nem akarom, hogy velünk is az legyen, mint veled és Leahval.
Bill tágra nyílt szemekkel bámult rám, arca kipirult a dühtől. Legszívesebben felpofoztam volna magam, amiért ismét megemlítettem Leaht.
- Nem hiszek neked. - mondta ijesztően csendesen -  Tudod mennyit kockáztatok azzal, hogy mindennap lássalak? Az egész karrierem..
- És mi van az én karrieremmel? - kérdeztem - Bill, ez fontos nekem. Végre azt csinálhatom, ami...
- Andy, nincs semmilyen kib*szott karriered!
Csend. Tátott szájjal bámultam rá. Bill lehunyta szemeit, mikor rájött, mi hagyta el a száját.
- Sajnálom! - mondta fáradtan - Nem úgy..
- De. Pontosan úgy értetted. És tudod mit? Igazad van. Még sosem volt komoly munkám. A közelében sem vagyok annak, amit te elértél. De szeretnék sikeres lenni, úgy, hogy nem használok ki senkit. Nem akarok olyan lenni, mint te. Ezért sem foglak kihasználni téged, mint te Leaht.
Egy pillanatra úgy tűnt, üvöltözni akar, de féken tartotta az indulatait.
- Andy, csak annyit kérek, hogy ne fogadd el ezt a munkát. Mégis honnan veszed, hogy ez jó lehetőség számodra?
- Bill, lehet, hogy ez egy szar munka lesz, ezt nem tagadom. De akkor is szükségem van tapasztalatra.
- Ne légy nevetséges. Én csak meg akarom mondani, mit csinálj..
Ez a probléma.
Majd én eldöntöm, mit akarok csinálni!
- FOGD BE!
Bill rémülten bámult rám, miután ráordítottam, és most először nem mert visszaszólni. Csak állt és bámult. Éreztem ahogy a nyelvemre jön az összes fájdalom és keserűség.
A dühöm kitörni készül, mint egy kib*szott vulkán, ahogy Casey is mondta.
- Fogd be a pofád! Rosszul vagyok tőled! Elegem van abból, hogy mindig aggódok miattad, hogy egyfolytában te jársz a fejemben, hogy nem tehetem meg azt, amit megvétózol! - nem hiszem el, hogy üvöltözök Billel, de.. nem tudom abbahagyni - Utálom, hogy titokban kell tartanunk a kapcsolatunk. Utálom, hogy nem mehetünk el soha, úgy, mint egy normális pár! Utálom, hogy anyám aggódik, amiért szingli vagyok, ezért olyan pasasokkal akar összehozni, akiket nem is ismerek! Utálom, hogy nem mondhatom el neki, hogy veled vagyok, és mennyire boldoggá teszel néha. - a hangom elcsuklott, éreztem, ahogy szétárad bennem a fájdalom.
Bill tekintete ellágyult egy pillanatra.
- Andy..
- Nem kérek tőled semmit , Bill. Nem érdekel, ha néha hisztizel. Az sem érdekel, hogy egy önző köcsög vagy. Mert kib*szottul szeretlek!
Elkerekedett szemekkel nézett rám. Ez volt az első alaklom, hogy ezt bármelyikünk kimondta hangosan. És mikor végre kimondtam, akkor is veszekszünk.
Milyen romantikus.
Ja mégse.
- Nem vagy mindig tökéletes, ahogy én sem. És ez rendben is van. De nekem kell ez a munka, és elfogom vállalni, nem érdekel, ha neked ez nem tetszik, el fogom vállalni. Ez az, amit mindig is szerettem volna, amiről mindig is álmodoztam. Ez hozott engem New Yorba.
Arca teljesen kifejezéstelen volt.
- Szóval el akarsz hagyni? Erre akarsz kilyukadni?
- Nem, nem ezt mondtam! - fárad volt a hangom, és valóban az voltam. Bele fáradtam Bill szuper érzékenységébe.
- Csak burkoltad..
- Állj! Tudod.. hogy nem ezt mondtam.
- Andy. Nem hiszem, hogy ez a munka jó ötlet. Nem akarom, hogy távol legyél tőlem.
Becsuktam a szemem és hátat fordítottam neki, így nem láttam a vádló tekintetét.
- Bill, ne szórakozz velem. Az, hogy veled vagyok, vagy sem a karrieredre nézve nem számít. Amúgy is szégyellsz engem. - a hangom megtört, ahogy kimondtam az utolsó mondatot, és észrevettem, hogy Bill nem tagadta, amit mondtam.
Szóval igaz. Már akkor gyanítottam, mikor Jost kiakadt azon, hogy összejöttünk. A divat világában lévő emberek között is megvannak a társadalmi szabályok, és osztálykülönbségek.
Bill volt a király, én pedig az udvari bolond.
És ez valószínűleg nem tetszett Davidnek.
Ridegen szólaltam meg, bár nem mintha érdekelné Billt, hogyan szólok hozzá.
- Nekem kell ez a munka, hogy végre olyan emberré válhassak, akivel mutatkozhatsz, és nem kell veszélyben érezned a drága karriered.
Nem tudom, jól hallottam-e, de mély levegőt vett.
- Andy, csak..
- Nem. Menj el, kérlek. Ne-nem akarlak látni..
 Utálom, hogy megremegett a hangom.
Fájdalmas csend után szólalt meg.
- Akkor ezek szerint választottál?
- Azt neked kellene. - tisztán beszéltem, és érzelemmentesen. Körbe öleltem magam, így próbáltam vigasztalást nyerni. Próbáltam elhitetni magammal, hogy minden rendben van, pedig nincs. Nem leszek többé egy önfeláldozó idióta.
Hosszú csend után, meghallottam az ismerős kopogást - a csizmája hangját a parkettán -, elhagyta a szobát. Csak álltam megkövülten, míg meg nem hallottam a bejárati ajtót becsukódni.

A kanapéra rogytam, arcomat markomba temettem, és próbáltam visszatartani a sírást. Nem fogok sírni, nem akarok! Aztán vettem egy mély levegőt és a mobilomért nyúltam, gondolkodás nélkül kezdtem beütni a számokat.
- Szia, Andy! Reméltem, hogy jelezni fogsz. Gondolkodt..
Hirtelen közbe vágtam, így Tom nem tudta befejezni a mondatot.
- Igen. Mikor indul a legközelebbi gép?