- Andy, mi a fenét művelsz?
Casey kiáltott rám a hátam mögül, épp mikor kinyitottam a minibár hűtőjét a szobámban. Vágyakozva néztem a drága italokat, nem igazán akarok lerészegedni, de most ez tűnik a legjobb ötletnek. És amúgy is van még 3 órám a gép indulásáig.
- Keresek valami normális piát. B*ssza meg, ez k*rva sz*r! Nincs semmi minőségi vodkájuk?
- Andy!
- Mi van?
Úgy nézett rám a csípőre tett kezeivel, mintha az anyám lenne.
- Annyira kegyetlen voltál szegény sráccal! Bevallja neked, hogy szerelmes beléd, erre te annyit mondasz, hogy "sajnálom"? "Sajnálom"?!
- Casey, kérlek..
- Ugyan, Andy. Tudom, hogy megbántott, de bocsánatot kért. Istenem, olyan aranyos volt! Nem tudom elhinni, hogy ilyen érzéketlen voltál vele.
- Casey..
- Összetörted a szívét. Kib*aszott kegyetlen vagy.
Felálltam, erre rám kapta a tekintetét.
- Kifelé.
Összeráncolta a homlokát, és mogorván belefúrta szemét az enyémbe.
- Nem tudom elhinni, hogy te vagy a barátom.
- Kifelé!
Halványan megrázta a fejét, majd az orra alatt dörmögve kisétált a szobából.
Hátradőltem az ágyban.
Mit tegyek? Azt hiszem, két lehetőségem van:
1; Megkeresni Billt, és megkérni, hogy kezdjük újra.
2; Belepusztulni a hiányába
És van egy harmadik opció is, bár ez lehetetlennek tűnik:
3; Új életet kezdeni nélküle
De erre képtelen vagyok.
Látjátok, mit tett velem ez az ember?! Totál depressziós és idegbeteg idióta lett belőlem. Minden az Ő hibája! Vagyis, igazából az enyém, távol kellett volna tartanom magam tőle. Nem kellett volna belezúgnom és a megszállottjává válnom. Ha ez nem történik meg, akkor mi lenne most?
Neki dolgoznék, boldog lenne, és figyelembe se venné a tényt, hogy egyáltalán létezem.
És tudjátok, mi a legrosszabb?
"Összetörted a szívét!"
Mert az enyém ép és egészséges ugye?
Ahj, b*ssza meg. Idióta vagyok. Egy címeres ökör! Egy gyáva féreg! Casey ezért nem ért meg, ő sosem volt gyáva, mindig bátor és céltudatos. Kettőnk közül én vagyok az, aki mindig habozik, mindennel óvatos, sőt egyenesen fél. Életem egyetlen jó döntése a sok rossz között Bill volt.
Boldog voltam vele.
De ez vajon meddig tartott volna?
Kopogás zökkentett ki a gondolkozásból, felnyögtem.
- Menj el, Casey!
- Én vagyok.
Georg? Meglepődve ültem fel.
- Uhm.. gyere be.
Az ajtó kinyílt, a srác besétált rajta, látszott, hogy kissé kényelmetlenül érzi magát.
- Mi van? - kérdeztem - Case megkért, hogy te is kiabálj velem egy sort?
Megköszörülte a torkát.
- Nem Casey küldött.
- Tényleg?
Mi a fenét akar Georg?
Bár félénken, de végre rám nézett, a szemeiből áradó őszinteség pedig szinte megijesztett.
- Andy, szerintem hibát követsz el.
Jaj, már megint..
- Hagyj békén, Listing.
- Nem.
Hitetlenkedve néztem rá. Eddig senki sem figyelt arra, mit mondok, és Georg is félt tőlem, nem tudom most mi ütött belé.
- Mi van?
- Andy, kérlek, hívd fel a srácot, és mondd meg neki, hogy te is szereted Őt!
- Georg..
- Andy! - mondta kissé indulatosan
Mérgesen méregettük egymást egy darabig, aztán felsóhajtottam.
- Egyáltalán mi közöd van hozzá?
- Nézd.. ez a srác.. Ő a te Caseyd.
Döbbenten bámultam. Ez most megbolondult? Lehet figyelmeztetnem kéne Caseyt még az esküvő előtt.
- Mi?
- Gondolkoztál már valaha azon, hogy miért vagytok Caseyvel ennyire jó barátok?
Ezen az egy kérdésén elgondolkodtam.
- Azért, mert támaszt nyújt, ha valami baj van.
- És?
- Azért, mert mindent megteszek azért, hogy Ő ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amiket én ejtek.
- Pontosan. - bólintott vigyorogva
- Térj a lényegre.
Hezitált egy pillanatig, majd nagy levegőt vett.
- Tudom, hogy egyikünk sem ért egyet Case azon állításával, hogy hasonlóak vagyunk, de egy közös talán mégis van bennünk: ugyanolyan fontosak vagyunk neki.
Mi a f*sz? Ezek pszichoanalízist tartanak a randijaikon? El tudom képzelni, mi lesz a nászészakjukon.
Csak értetlenül meredtem rá.
- Nem ismerem ezt a srácot, Andy, de Casey szerint más ember voltál mellette. Megváltoztatott, nem biztos, hogy ez a változás teljes mértékben volt jó, de a legtöbb dolog igen.
Na jó, nem akarom ezt tovább hallgatni.
- Kérlek, Georg, hagyd abba!
- Én is így vagyok Caseyvel. Tudom milyen érzés.
- Semmit sem tudsz! - támadtam rá, bár nem így szerettem volna válaszolni
- Hadd találjam ki: idegesít a kib*szott követelőzéseivel?
Igen.
- Azt hiszi, a világ körülötte forog?
Igen.
- Azt hiszi, a személyes rabszolgája vagy?
Nagyon is.
Engem nézett, a padlóra kaptam a tekintetem, mire csak félmosolyra húzódott a szája, meg sem tudtam szólalni.
- De ugyanakkor hihetetlenül boldoggá tud tenni. Olyan érzésed van, mintha semmi sem tudna bántani, amíg mellette vagy, és azt gondolod, nincs semmi, amivel te hasonlóképp boldoggá tehetnéd. De nem mered elmondani neki ezeket a dolgokat, mert félsz, hogy kinevet.
Honnan tudja mindezt? Mert az összes szava kétségtelenül igaz.
- De nem fog, Andy. Meg kell mondanod neki, mielőtt elveszíted.
- Nem tudom..
- Andy..
- Már túl késő! - törtem ki hisztérikusan - Már hallani sem akar rólam. Már kib*szottul elkéstem!Mindjárt a reptéren kell lennünk, róla meg azt sem tudom, hogy hol van. Tuti, hogy nem venné már fel nekem a telefont..!
Georg megfogta a vállaim, és kissé megrázott, ettől elcsendesedtem, de a szédülés nem múlt el.
- Andy, - mondta határozottan - én tudom hol van.
- Tényleg?
Bólintott.
- Visszahívtam az előbbi számot, valami Tom vette fel..
- Oh baszki.
- Uhm, szóval.. Tom már téged vár odalent. Azt mondta Bill bemutatón van, elvisz téged.
- D-de a járatunk..
- Most minden rajtad múlik. Itt a te időd.
Egy másodperc alatt az ajtónál voltam, de hirtelen megtorpantam.
- Georg?
- Igen?
- Köszönöm.
- Áh, nem nagy ügy. - feszengett
- És, uhm.. - kissé fenyegetőnek tűntem - Nagyon vigyázz a legjobb barátomra, megértetted?!
- Emiatt nem kell aggódnod.
- Tudom. - mosolyogtam rá
Casey épp kilépett a szobából, mikor elviharoztam előtte. Meglepetten nézett utánam.
- Andy, mi a fr..
Lefékeztem.
- Casey, el kell mondanom Billnek, hogy szeretem!
Először pislogott párat, majd felragyogott az arca.
- Végre!
- Ja és még valami!
- Hm?
- Szerencsés vagy, hogy olyan pasit fogtál ki, mint Georg.
Elmosolyodott, és büszkén kihúzta magát.
- Tudom.
Megráztam a fejem, és nyaktörő sebességgel futottam tovább a lift felé.
Case szerencsés, Ő már tudja.
És most meg kell bizonyosodnom arról, hogy Bill is tudja.
***
A filmekben, ha az embereknek, gyorsan oda kell érniük valahova, akkor sietnek is. De a filmekben nem veszik figyelembe a közlekedési dugókat, és az idegesítő barátokkal, akiknek többet ér a kocsijuk, mint a barátjuk sors döntő pillanata.
Bill bemutatója már egy órája elkezdődött, és mivel már egy ideje be vagyunk ragadva, fél óránk van, hogy odaérjünk, ugyanis akkor lesz vége. Fogalmam sincs miért kell Brukenak a semmi közepén tartania a bemutatóját, de ez az én helyzetemen most rohadtul nem segít!
- Tom, képes ez a hülye kocsi többel is menni, mint 20 km/h? - fakadtam ki, mikor már egy biciklis is elment mellettünk
A rohadt életbe, még a kutyáját sétáltató öreg néni is gyorsabban halad, mint mi!
- Már hogyne tudna! El se tudod képzelni, mennyivel tud süvíteni..
- Majd elhiszem, ha végre gázt adsz ennek az ócskavasnak!
- Nézd, ez egy új autó, és nem engedhetem meg magamnak, hogy tönkretegyem.
- Majd fizetem a javítást!
- Jó, de akkor sem lenne ugyanaz. A karcolások..
- Tom, állj meg!
- Mi?
- ÁLLÍTSD MEG A K*RVA KOCSIT!
Mikor megtette, kiszálltam, a vezető üléshez léptem, és kinyitottam az ajtót.
- Menj arrébb!
Nem tudom, lehet ijesztő vagyok, de életében először Tom Kaulitz csendesen engedelmeskedett nekem.
Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.
- Kapcsold be az öved!
- Mi a..
Ekkor ráléptem a gázra, Tom pedig belesüllyedt az ülésbe. Megragadta a karfákat és lehunyta a szemét, mikor kikanyarodtam a fekete, kimondhatatlan márkájú kabrióval a tömegből.
- Nem is tudtam, hogy ilyen k*rva jól tudsz vezetni! - mondta összeszorított fogakkal
- Kussolj!
- Kezdek rohadtul félni tőled..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése